Snooker: GYIK

[root]

Gyakran ismételt kérdések.

[.Ágnes]

Megköszönöm minden fórumozó társamnak az itt olvasható anyag összegyűjtésében és lektorálásában nyújtott segítségét. Továbbra is szívesen fogadok észrevételeket, javításokat, ötleteket, javaslatokat privát üzenetben vagy az off-topikban. Kérem, hogy ebbe a gyik-topikba más ne írjon. Ági


T a r t a l o m j e g y z é k :
(Akinek itt kezdődik a topik, annak fordított sorrendben.)

1. Gyakran ismételt kérdések (gyik)

2. A sznúkerjáték szabályai angolul és magyarul

3. Hasznos linkek

4. Versenynaptár

5. A pontszerző versenyek és győzteseik

6. A profi játékosok bemutatása:  Allen – Bingham, Bond – Campbell, Cao – Couch, Craigie – Davison, Day – Drago, Duffy – Filipiak, Ford – Grace, Greene – Harold, Hawkins – Higginson, Highfield – Jogia, Jones – Lee, Li – Liu Chuang, Liu Song – McCulloch, McGill – Mehta, Milkins – O'Brien, O'Sullivan – Poomjaeng, Jimmy Robertson – Stevens, Suwannawat – Vatnani, Walden – Michael White, Wicheard – Yu

7. Sznúkerrekordok

8. Sznúker adatbank  (HegGer rovata)

9. Players Tour Champiomship (PTC)  -  általános tudnivalók és a 2011/2012-es verseny részéletei

10. Premier League Snooker (premier liga) - általános tudnivalók és a 2011-es verseny részletei

11. Championship League Snooker (Championship liga)  - általános tudnivalók

12. A hivatalos világranglista és a 2011/2012-es main tour névsora

13. A 2012. jan. 9-én hatályba lépő világranglista előzetese

14. Ki hány hivatalos százas bréket lökött professzionális pályafutása során?

15. A sznúker-világbajnokságok története dióhéjban

[.Ágnes]

2011: Az akarat diadala: Higgins negyedszer



1. John Higgins (skót) 2. Judd Trump (angol)  18-15
3-4. Ding Junhui (kínai) és Mark J. Williams (walesi)

John Higginsről nagyon sok dolgot elmondtak már a szakemberek a hosszú pályafutása alatt: vérbeli profi, hihetetlenül tud koncentrálni, ha a nyakán a kés, ugyanakkor minden ellenfél ellen csak annyit ad ki magából, amennyi a győzelemhez feltétlenül kell, nagy taktikus, kötélidegei vannak, semmivel nem lehet kihozni a sodrából, sőt, ő őröli fel az ellenfeleit hihetetlen nyugalmával és önbizalmával. A tét, a nyomás szinte javít a játékán, míg sok más játékost összeroppaszt. Strapabíró, nem fárad el, éberségben, koncentrálásban mindenkin túltesz. Nemcsak akkor eredményes, ha megy neki a játék, hanem a hullámvölgyeit is képes győztesen túlélni. A 2011-es világbajnokság, amelyen negyedik világbajnokságát nyerte meg, fényesen igazolta ezeket a megállapításokat. A második fordulóban Rory McLeoddal a vébé leggyengébb meccsét produkákták. Az az egyöntetű vélemény alakult ki a kommentátorokban és a nézőkben, hogy ez a siralmas formában játszó Higgins egészen biztosan elvérzik a követekző fordulóban. Vezetett is ellene mind a három további ellenfele (O’Sullivan, Williams, Trump) két-három frémmel, de egyikük sem tudott elég nagy előnyre szert tenni a gyenge Higgins ellen, a mérkőzések végére pedig előkerült az erős Higgins, aki 36 évesen is a leginkább akart győzni.

Döntőbeli veresége ellenére ez a világbajnokság Judd Trumpról szólt. Néhány hét alatt vált szép reményekre jogosító, de még botladozó ifjoncból a világ egyik legjobb játékosává. Kár, hogy túlcsordulóan boldoggá tette az ünneplés és a döntő hangulata, talán nagyobb győzni akarással és összpontosítással nyerhetett is volna.

Az egész évben magabiztosan és eredményesen játszó Mark Selby nagyon készült a világbajnokság megnyerésére, de a negyeddöntőben kikapott Dingtől. Ding viszont – az eddigi gyengébb vébészereplései után – eljutott az elődöntőig, ahol egy remek mérkőzésen, szoros csatában maradt alul Trumppal szemben.

Peter Ebdon megszakítás nélkül 20. alkalommal játszott a Crucible színházban. 2011-ben Jimmy Robertson és Andrew Pagett debütált.
A versenyen 74 db százas brék született, de egy sem akadt 140 fölött. A legnagyobb: 138 – Ding Junhui és Mark King.
A győztes 250 000 angol fontot nyert.


2012: Ronnie O'Sullivan negyedszer



1. Ronnie O'Sullivan (angol)  2. Allister Carter (angol)  18-11
3-4. Matthew Stevens (walesi) és Stephen Maguire (skót)

A 2012-es világbajnokság nem volt olyan izgalmas, mint sok korábbi, mert Ronnie O'Sullivan minden tekintetben kimagaslott a mezőnyből. Pedig nem volt könnyű útja: az első három ellenfele három korábbi világbajnok, Ebdon, Williams és Robertson volt, az utolsó kettő pedig két korábbi második helyezett, Stevens és Carter. Mégis, amikor kemény küzdelemben, de végig vezetve legyőzte Neil Robertsont a negyeddöntőben, egyértelművé vált, hogy csak ő lehet a végső győztes. Mindig is zseniális játékos volt, aki elsősorban a bréképítésben jeleskedett, de most minden tekintetben kiválót nyújtott a szakértők szerint: hosszúgolyó-belökésben, bréképítésben, biztonsági játékban, taktikában, mindemellett higgadt, türelmes és mindvégig fegyelmezett volt. A döntő hetedik frémjében lökött 92-es brékje azonnal legedássá vált.
http://www.youtube.com/watch?v=vXYpVS6WA-4

Az első fordulóban a kiemeltek fele, nyolc nagy név búcsúzott. Ding Junhuit Ryan Day, Stephen Lee-t Andrew Higginson, Mark Allent Cao Yupeng győzte le. A forduló legnagyobb  meglepetését a 24 éves, debütáló Jamie Jones szolgáltatta, aki Shaun Murphy ellen győzött 10-8-ra kitűnő játékkal és nagy elszántsággal. Jones a következő körben Higginsont is kiverte, a negyeddöntőben pedig veresége ellenére méltó ellenfele volt Ali Carternek. Stephen Hendry az első fordulóban meglökte 11. 147-ét és továbbjutott, a második körben pedig a címvédő John Higginst győzte le. A negyeddöntőben Maguire-től kikapott, majd bejelentette a visszavonulását.

Az egész világbajnokság folyamán szinte csak egyetlen késhegyre menő, izgalmas, drámai csata alakult ki: a második fordulóban Ali Carter 9-12-es hátrányból fordítva győzte le 13-12-re az egyik esélyest, Judd Trumpot.

Ronnie O'Sullivan jubilált: megszakítás nélkül 20. alkalommal játszott a Crucible színházban. 2012-ben Luca Brecel, Cao Yupeng és Jamie Jones debütált. A 17 éves Luca Brecel a legfiatalabb, a legfiatalabban százas bréket lökő és a legelső belga játékos volt a Crucible-színházban.
A versenyen 71 db százas brék született, a legnagyobb: 147 – Stephen Hendry.
A győztes 250 000 angol fontot nyert.

[.Ágnes]

2006: Dott és Ebdon hosszú éjszakája



1. Graeme Dott (skót) 2. Peter Ebdon (angol)
3-4. Ronnie O’Sullivan (angol), Marco Fu (hongkongi)

Nagyon sok sznúkerkedvelő nézőnek nem tetszett a Dott-Ebdon döntő, mert lassú, hosszú, küszködős, helyenként nyögvenyelős volt, és persze azért, mert nem a közönségkedvencek játszották. Ebdonra még mindig sokan haragudtak az előző évi idegesítő játéka miatt, Dottot pedig nem ismerték el olyan szintű játékosnak, aki megérdemel egy világbajnoki címet. A leghosszabb tv-s frém is itt született: 74 perc (később ez a rekord megdőlt). A legkésőbb véget ért világbajnoki döntő is ez volt: magyar idő szerint 1:52-kor lett vége. (Később ez a negatív rekord is megdőlt). A döntőben 15-9-re is vezetett Dott, de onnan 16-14-re feljött Ebdon, végül 18-14-re nyert Graeme Dott. A mérkőzésen egyetlen százas brék született.

A mindenre figyelő statisztikusok azt is följegyezték, hogy Peter Ebdon ebben az évben úgy jutott be a döntőbe, hogy egyetlen olyan játékos ellen sem kellett játszania, aki a top-16-ban volt. Michael Holtot (24.), David Grayt (23.), Shaun Murphyt (21.) és Marco Fut (25.) kellett legyőznie a döntőért.
 
Paul Huntert utoljára láttuk játszani ezen a világbajnokságon. Az első fordulóban Neil Robertsontól kapott ki a kemoterápiás kezelésektől meggyötört, fájdalommal küszködő fiatalember. 2006. okt. 9-én veszítettük el őt, alulmaradt a rákkal vívott küzdelemben.
Meglepetésre simán, 10-4-re kapott ki John Higgins Mark Selbytől, aki ekkor még csak egyetlen pontszerzőn elért döntős hellyel büszkélkedhetett. Ronnie O’Sullivan a négy közé jutott Day és Williams legyőzésével, az elődöntőben azonban 8-8 után Dott egy 8-0-s szakasszal 16-8-ra elhúzott ellene, s ez megpecsételte a sorsát. Ronnie nem volt megbékülve a dákójával (mérkőzés közben egyszer bőrt is cserélt), a mérkőzés végén pedig elajándékozta egy fiatalembernek.
Érdekes végkifejlete volt a Nigel Bond – Stephen Hendry első körös mérkőzésnek. 9-9-nél a döntő frémben már továbbjutónak érezhette magát Bond, amikor belökte az utolsó feketét. Ám a fehér is beesett, s mivel egyenlő pontszámuk lett így, jöhetett a visszarakott fekete. Ezt a csatát, s vele a mérkőzést 10-9-re Nigel Bond nyerte.

64 százas brék született a tornán, a legnagyobb: 140, Ronnie O’Sullivan.
A győztes 200 000 angol fontot nyert.
 
 
2007: Higgins kilenc év után



1. John Higgins (skót) 2. Mark Selby (angol) 18-13
3-4. Stephen Maguire (skót), Shaun Murphy (angol)

A döntőben John Higgins 12-4-re is vezetett Mark Selby ellen, onnan Selby feljött 14-13-ra, de végül 18-13-ra kikapott. Magyar idő szerint 01.54-kor ért véget a döntő, két perccel később, mint az előző évi. Így a legkésőbb véget ért világbajnoki döntő rekordját 2006-tól átvette 2007. A Crucible színházban a leghosszabb frémet is ezen a mérkőzésen játszották: 1 óra 17 percig tartott.
 
John Higgins 1998-as első győzelme után ismét világbajnok, s ezzel világelső lett. Az 1992-ben indult nagy hármas (Higgins, Williams, O’Sullivan) immár ismét beérte egymást, mindhárman kétszeres világbajnokok. Az első címet Higginsnek sikerült közülük legelőbb megnyerni, a másodikat neki utoljára.

Selby két hihetetlenül nehéz mérkőzés után érkezett el a döntőbe. A nyolc között Ali Cartert verte 13-12-re, az elődöntőben pedig Shaun Murphyt 17-16-ra, 14-16-ról fordítva. Tulajdonképpen megkönnyítette Higgins dolgát azzal, hogy eléggé elfáradt a döntő végére.
 
A másik elődöntőben: John Higgins 17-15 Stephen Maguire, 10-14-ről fordított. E meccsen meglökte Higgins a Crucible színház 1000. százas brékjét.
 
A versenyt megelőzően Ronnie O’Sullivan azt állította (egy másik változat szerint „úgy gondolta”), hogy az első forduló „sorsolása” nem volt tiszta, mert – az ő kipottyantása érdekében – a szövetség, nem először, olyan játékossal (ezúttal Dinggel, korábban kétszer Maguire-rel) tette össze az első fordulóban, akit akár a világbajnoki címre is esélyesnek tartottak, s akivel neki korábban meggyűlt a baja. Nem lett hivatalos ügy a dologból, mindenesetre 2008-tól kezdve nyilvánosan rendezik a sorsolást, nem zárt ajtók mögött. – Az első fordulóban egyébként O’Sullivan 10-2-re megverte Dinget.
 
A tornán 68 százas brék született, ami a 2002-es rekord beállítása volt. A legnagyobb: 144, Allister Carter.
A győztes 220 000 angol fontot nyert.


2008: Ronnie harmadszor és két 147



1. Ronnie O’Sullivan (angol) 2. Allister Carter (angol)
3-4. Stephen Hendry (skót) és Joe Perry (angol)

A Crucible színházban rendezett világbajnokságok történetében (1977 óta) Ronnie O’Sullivan a harmadik olyan játékos lett, aki megnyerte harmadik vb-címét is. Az Ali Carter elleni döntő (18-8) szinte csak formalitás volt, a szakemberek egyöntetű véleménye szerint az igazi döntőt az O’Sullivan-Hendry elődöntő hozta meg. Stephen Hendry – több gyengébb éve után, 39 évesen – ismét remek formát mutatott ezen a világbajnokságon. Dinget és Day-t is könnyedén verte meg 13-7-re, az O’Sullivan elleni elődöntőben is vezetett az első frémek után. De a második szakaszban Ronnie egy 8-0-s sorozatot produkált (11 frémet nyert egyvégtében), végül 17-6-ra győzött. A mérkőzés után Hendry azt mondta, hogy soha senki nem játszott még ellene olyan jól, mint most Ronnie. Ha asztalhoz került, nem tudott jót lökni, mert mindig olyan helyzet várta, hogy csak több rossz lökés közül választhatott. A 2004-es 17-4-es veresége alkalmával nagyon rosszul játszott, azért kapott ki, de most ment neki a játék és mégis alulmaradt. Hendrynek ez volt a 12. Crucible-beli elődöntője, túlszárnyalva ezzel Steve Davis 11-es rekordját.

Mind Carter, mind Perry élete legjobb világbajnoki helyezését érte el, s egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy jó formájukban nagy szerepel játszott a 2008 elején útjára indított Championship liga, amelyben egész tavasszal nagyon sok éles mérkőzést jatszhattak.

A 2008-as világbajnokság nagy szenzációja az volt, hogy két maximális brék is született. A második fordulóban Ronnie O’Sullivan ért el 147-t (saját 9. hivatalos maximumát), a negyeddöntőben pedig Ali Carter élete első 147-t lökte meg.

Ezen a világbajnokságon debütált Jamie Cope, Liang Wenbo és Liu Chuang. A kínai Liu Chuang, aki ekkor még 18 éves sem volt, öt selejtező mérkőzésen győzve jutott el a főtábláig. Hendry, O'Sullivan és Trump után a negyedik legfiatalabb játékos volt, aki valaha is asztalhoz állhatott a Crucible színházban. Az első fordulóban 10-5-re kapott ki O’Sullivantől.

A versenyen 63 százas brék született, a legnagyobb: 147, O’Sullivan és Carter.
A győztes 250 000 angol fontot nyert.


2009: Higgins harmadszor



1. John Higgins (skót) 2. Shaun Murphy (angol) 18-9
3-4. Mark Allen (északír) és Neil Robertson (ausztrál)

A 34 éves John Higgins a harmadik világbajnoki címét nyerte meg. Ez az 1969-től számított modern időkben előtte csak Ray Reardonnek, John Spencernek, Steve Davisnek, Stephen Hendrynek és Ronnie O’Sullivannek sikerült. A döntő első szakasza 4-4-gyel ért véget, de aztán egyértelművé vált Higgins fölénye, nem forgott veszélyben a győzelme.

Rory McLeod, Martin Gould, Andrew Higginson és Ricky Walden első ízben játszottak a Crucible színházban, de mind a négyen vereséget szenvendtek az első fordulóban. McLeod személyében először került fekete bőrű játékos világbajnokság főtáblájára. Steve Davis 29. alkalommal játszott a Crucible-ben, mindenki másnál többször. Stephen Hendry 18. alkalommal jutott el világbajnokságon (legalább) a negyeddöntőig, ez is rekord volt.

A címvédő Ronnie O’Sullivant Mark Allen győzte le a második fordulóban, később az elődöntőbe is bejutott. Élete addigi legnagyobb sikerét érte el ezzel a 23 éves fiatalember. Az ausztrál Neil Robertson is pályafutása során először jutott világbajnoki elődöntőbe.

O’Sullivannel ellentétben a későbbi győztes John Higginsnek, ha nehezen is, de sikerült megállítania az ifjú titánokat. 16 között Jamie Cope-ot 13-12-re, 8 között Mark Selbyt 13-12-re, 4 között Mark Allent 17-13-ra győzte le.

A Murphy elleni negyeddöntőben Stephen Hendry 147-es maximumbréket lökött, így neki is 9 lett, mint O’Sullivannek. (Ne feledjük, Hendry ekkor már betöltötte a 40. évét.) Ez a 147 nagyon jól jött Murphynek, mert utána Hendry koncentrációja (ahogy lenni szokott) egy kicsit alábbhagyott. Talán ez is hozzájárult Murphy 13-11-es győzelméhez.

A világbajnokság 32-es főtábláján 83 százas brék született. Ez új rekord volt, eddig a 2002-es, illetve 2007-es 68 volt a legtöbb. A legnagyobb: Stephen Hendry 147
A győztes 250 000 angol fontot nyert.

2010: Ausztrál a csúcson: Neil Robertson



1. Neil Robertson (ausztrál) 2. Graeme Dott (skót)  18-13
3-4. Allister Carter (angol) és Mark Selby (angol)

A 28 éves Neil Robertson első világbajnoki címét nyerte. 1952-ben az ausztrál Horace Lindrum nyert egy világbajnokságnak nevezett versenyt, amelyen mindössze két induló volt, mert a többi játékos bojkottálta az akkori szövetség rendezvényét. Ha ettől eltekintünk, akkor Neil Robertson az első ausztrál, aki »igazi« világbajnokságon győzött.

Majdnem harminc évig nem voltak nehéz helyzetben a világbajnoki esélyeket latolgatók. Az 1980-as években (majdnem) mindent Steve Davis, az 1990-es években (majdnem) mindent Stephen Hendry nyert meg. A Hendry utáni évtizedben a Higgins-O’Sullivan-Williams nagy hármas osztotta el egymás között a világbajnoki címeket. Mások (Parrott, Doherty, Ebdon, Murphy, Dott) csak ritka kivételként egyszer-egyszer tudtak győzni. De mi lesz most? – találgatta mindenki a világbajnokság előtt. Folytatódik Higgins és O’Sullivan ’egyet nekem, egyet neked’ sorozata, netán Williams is megszerzi a harmadikat, az évről évre izmosodó trónkövetelők (Ding, Robertson, Allen, Selby) közül ér föl valaki a csúcsra, vagy netán egy meglepetés-ember?

A kérdés eldöntésében nagy szerepe volt a világranglista 46. helyén álló Martin Gouldnak, aki két selejtező mérkőzés és Marco Fu legyőzése után találta magát szemben Neil Robertsonnal, s valami hihetetlenül jó játékkal 6-0-ra és 11-5-re is vezetett ellene a 13 nyert frémig tartó mérkőzésen. De aztán Neil győzött 13-12-re, s a sírból visszakapaszkodva túlesett a nagy lelki megrázkódtatáson. Utána már felszabadultan, szinte könnyedén győzte le ellenfeleit: Steve Davist 13-5-re, Ali Cartert 17-12-re és a döntőben Graeme Dottot 18-13-ra. Dott, aki élete harmadik világbajnoki döntőjében szerepelt, szemmel láthatóan elcsigázottabb volt, nagyon sokat kivett belőle a Mark Selby elleni elődöntő (17-14).

A 2008-as Welsh Open döntője és a 2010-es Masters döntője után Selby a harmadik komoly győzelmét is elérte Ronnie O’Sullivan ellen, ezúttal a világbajnokság negyeddöntőjében verte meg őt 13-11-re. A következő fordulóban azonban Dott-tól kikapott.

Az 53. évében járó Steve Davis 30. alkalommal játszott a Crucible színházban (1979-2000, 2003-2010). Az első fordulóban legyőzte Mark Kinget 10-9-re, a másodikban pedig – nagy meglepetésre – a címvédő John  Higginst 13-11-re.

Tom Ford és a kínai Zhang Anda voltak ebben az évben a főtáblán első alkalommal játszók. A 18 éves Zhang – Hendry, O'Sullivan, Trump és Liu Chuang után – az ötödik legfiatalabb játékos, aki valaha is asztalhoz állhatott a Crucible-színházban.

Érdekes színfoltja volt a világbajnokságnak, hogy Dennis Taylor és Steve Davis tréfás formában újrajátszották a 25 évvel azelőtti, 1985-ös világbajnoki döntőjük híres utolsó frémjét, amikor az utolsó fekete golyón dőlt el a cím sorsa.

A versenyen 60 db százas brék született, a legnagyobb: 146 – Allen és Dott.
A győztes 250 000 angol fontot nyert.

[.Ágnes]

2001: O’Sullivan, a sznúker Mozartja



1. Ronnie O’Sullivan (angol) 2. John Higgins (skót) 18-14
3-4. Joe Swail (északír), Matthew Stevens (walesi)
 
Ronnie O'Sullivan uralta a döntőt. Vezetett 6-2-re, 10-6-ra, 14-7-re is. Végül 18-14-es eredménnyel elhódította élete első, jól megérdemelt és tőle évek óta várt világbajnoki címét.
John Higginsből sokat kivett az előző napi elődöntő, amelyben Matthew Stevens 13-11-re vezetett ellene, s csak idegtépő csatában sikerült 17-15-re a maga javára fordítania a mérkőzést.
 
Eddig is kiemelkedő játékosnak, óriási tehetségnek tartotta mindenki O’Sullivant, de most, hogy mindezt világbajnoki címmel is bizonyította, senki nem fukarkodott a felmagasztaló szavakkal.  „Egy csodálatos zseni” – mondta a BBC riportere, „a sznúker Mozartja” – vélte a nagy ellenfél, Peter Ebdon. (Említésre méltó, hogy Ronnie O'Sullivan ismét produkált egy 8-0-ás szakaszt, 4-4-ről elhúzott 12-4-re Ebdon ellen.)

Steve Davis és Jimmy White hosszú idő óta először nem szerepelt a világbajnokság főtábláján, mindketten kiestek a selejtező utolsó fordulójában.
 
A címvédőt, Mark J. Williamst Joe Swail ejtette ki a második fordulóban. Patrick Wallace első nekifutásra a negyeddöntőben tudhatta magát, de ott véget ért a menetelése, 13-11-es eredménnyel esett ki Joe Swail ellen.
 
A tornán 53 százas brék született. A legnagyobb: 140, Joe Swail.
A győztes 250 000 angol fontot nyert.
 
 
2002: Ebdon nyerte a Crucible thrillert



1. Peter Ebdon (angol) 2. Stephen Hendry (skót) 18-17
3-4. Matthew Stevens (walesi), Ronnie O’Sullivan (angol)
 
Ebdon 1992-ben játszott először a Crucible színházban, akkor egy lófarok-frizurás, tömzsi, hetyke fiatalember volt. Tíz év alatt azonban testileg-lelkileg sokat változott. Leadott a súlyából és megbarátkozott az úszással, a jógázással. Ezen a világbajnokságon pályafutásának legjobb formáját produkálta. Az elődöntőben 14-16-ról fordított Matthew Stevens ellen, 17-16-os győzelemmel jutott a döntőbe, ahol megnyerte első, eddig egyetlen világbajnoki címét. Stephen Hendry kilencedjére játszott világbajnoki döntőt, ezzel túlszárnyalta Steve Davis nyolc döntőjét. A döntőben négy-négy százas bréket löktek. A döntő utolsó frémjeinek izgalma sokakat az 1985-ös Steve Davis–Dennis Taylor és az 1994-es Hendry–Jimmy White mérkőzésre emlékeztetett.
  
O’Sullivant Hendry gátolta meg abban (17-13), hogy lehetősége legyen a címvédésre. Stephen Hendry a verseny folyamán összesen 16 százas bréket lökött, ez a ma is fennálló rekord az egy verseny alatt egy versenyző által elért százasokban.
 
Steve Davis már a második éve hiányzott a főtábláról. Shaun Murphy 2002-ben debütált, de az első fordulóban kikapott Hendrytől 10-4-re. Stuart Bingham elhibázta a 147-es kísérletét, 134-nél kimaradt a rózsaszínű. John Williams bíró a 10. világbajnoki döntőjét vezette. Nem sokkal ez után visszavonult a bíráskodástól.
 
Rekordszámú, 68 százas született a tornán. (2007-ben értek el ugyanennyit.) A legnagyobb: 145, Matthew Stevens.
A győztes 260 000 angol fontot nyert.

2003: Williams másodszor



1. Mark J. Williams (walesi) 2. Ken Doherty (ír)  18-16
3-4. Stephen Lee (angol), Paul Hunter (angol)

A döntőben 10-2-re is vezetett már Mark J. Williams, de a „comeback” nagymestere 11-11-nél utolérte őt. Ezt követően mindig Williams vezetett, de Doherty egyenlíteni tudott. 14-14 után eldőlni látszott a mérkőzés, mert Williams két frémes előnyre tett szert (16-14), de Doherty még innen is visszakapaszkodott: 16-16! Végül Williams 18-16-os eredménnyel nyerte meg második világbajnokságát. Ráadásul a 2002/2003-as szezonban  „Grand Slamet” ért el: megnyerte az UK-bajnokságot, a Masterst és a világbajnokságot is. Ez rajta kívül csak Steve Davisnek és Hendrynek sikerült.

Doherty már az elődöntőben is minden idők egyik legnagyszerűbb visszakapaszkodását produkálta. Paul Hunter 9-15-re vezetett ellene, innen tudott fordítani 17-16-ra.

Ken Doherty ezen a világbajnokságon szoros mérkőzéseket vívott: 10-9, 13-12, 13-8, 17-16, 16-18, ennek köszönhetően új rekordot ért el, az egy bajnokság alatt a legtöbb lejátszott frém rekordját 132-vel, ami csupán öttel kevesebb a lehetséges 137-nél.

Az első fordulóban Ronnie O'Sullivan meglökte második maximumát a Crucible színházban, ezzel ő lett az egyedüli olyan játékos, aki egynél több maximumot lökött világbajnokságon. Ennek ellenére a meccset 10-6-ra elbukta a hongkongi Marco Fu ellen.

A második fordulóban Mark J. Williams 0-2-ről 13-2-re verte Quinten Hannt. Evvel a 13 egyhuzamban megnyert frémmel rekordot állított fel.

A negyeddöntőben Ken Doherty 10-0-ra is vezetett már John Higgins ellen, onnan Higgins feljött 10-7-re! Végül 13-8-as Doherty győzelemmel ért véget a meccs. Peter Ebdon (a címvédő) döntő frémben kapott ki Paul Huntertől. Mark J. Williams nyerte a rangadót Stephen Hendry ellen (13-7).

Említettük korábban, hogy az ún. másodosztályú bajnokság (ebben a szezonban Challenge Tour volt a neve) tagjai indultak a világbajnokságon, ami nekik is az egyik pontszerző versenyük volt. Közülük nagyon kevesen jutottak el a main tour játékosaiig, éppen ezért említsünk meg egy kivételt. Martin Gould, mint a Challenge Tour tagja, 2003-ban feljutott a main tour 128-as táblájára. Itt Alain Robidoux-t verte 10-2-re, a 96 között Lee Walkert 10-5-re, a 80 között Stephen Maguire-t 10-7-re, míg végül Patrick Wallace állította meg a 48 közé jutásért.
 
53 db százas brék született a tornán. A legnagyobb: 147, Ronnie O’Sullivan.
A győztes 270 000 angol fontot nyert, ez minden idők legnagyobb pénzdíja, amit sznúkervilágbajnok kapott. Az első világbajnokságtól kezdve folyamatosan emelkedett a díj összege, 2003-ban elérte a csúcsot, aztán csökkenni kezdett.
 
2004: O’Sullivan, a mágus



1. Ronnie O’Sullivan (angol) 2. Graeme Dott (skót) 18-8
3-4. Stephen Hendry (skót), Matthew Stevens (walesi)
 
A döntőben Graeme Dott meglepetésre 5-0-ra vezetett Ronnie O'Sullivan ellen. De aztán „Ronnie elhatározta, hogy elkezd sznúkerezni” – ahogyan az Eurosport magyar szakkommentátora mesélte – , s innentől kezdve Ronnie-ról szólt a meccs. A további 21 frémből 18-at ő nyert és csak 3-at az ellenfele, 18-8-as győzelemmel szerezte meg élete második világbajnoki címét. A lelkes és ámuldozó dicséretek ezúttal sem maradtak el. A korábbi hatszoros világbajnok, Ray Reardon azt nyilatkozta: - Soha senkit nem láttam még, aki jobban tudná játszani ezt a játékot, mint ez a fiú. Eddig ’Rocket’-nek (Rakétának) hívták, ezentúl a ’Magician’ (Mágus) név illeti meg őt.

Az elődöntő slágermérkőzésének a két nagy rivális, Ronnie O'Sullivan és Stephen Hendry összecsapása ígérkezett. De gigászi csata helyett könnyű O’Sullivan-győzelem született, mert Hendry rossz formában volt, Ronnie pedig – mondhatjuk – világbajnoki formában. A 17-4-es eredmény mind a mai napig a legnagyobb különbségű győzelem világbajnoki elődöntőben. A hét évvel idősebb Hendry eddig háromszor győzte le O’Sullivant a Crucible-ben: 1995-ben 13-8-ra, 1999-ben és 2002-ben 17-13-ra. O’Sullivannek most először sikerült győznie Hendry ellen világbajnokságon.
 
A másik elődöntőben Graeme Dott egy szoros meccsen verte meg Matthew Stevenst (17-15-re), élete első világbajnoki döntőjébe jutott.
 
Az első fordulóban Alan McManus Chris Small ellen játszott. Small egy pirosat lökött be (1 pont) és hibázott egyszer, amiért McManus kapott 4 pontot. Így ketten összesen 5 pontot értek el, amikor Chris Small feladni kényszerült a mérkőzést a fellobbanó fájdalmas betegsége miatt. Így McManus az egyetlen olyan játékos a sznúker történetében, aki úgy nyert mérkőzést a Crucible-ben, hogy egyetlen golyót sem lökött be.

(Chris Small, aki stabil top-32-es játékos volt, egy szpondilitisz ankilopoetika nevű betegségben szenvedett, ami a hátgerinc és a nagy ízületek gyulladásával és az ebből eredő merevséggel és fájdalommal jár. A tünetmentes időszakok váltakoznak a gyulladás különböző erősségű kiújulásaival. Az erre a betegségére rendszeresen kapott injekciók Small látását is megrontották. 2005 szeptemberében a játékos be is jelentette visszavonulását a betegsége miatt.)
 
56 százas brék született a tornán. A legnagyobb: 145, Joe Perry.
A győztes 250 000 angol fontot nyert.

 
2005: De ki az a Shaun Murphy?



1. Shaun Murphy (angol) 2. Matthew Stevens (walesi) 18-16
3-4. Peter Ebdon (angol), Ian McCulloch (angol)

A 2004/2005-ös szezonban a Shaun Murphy a világranglista 48. helyén állt, minden versenyen a 64 között kezdte a selejtezőket. 2002-ben és 2003-ban már kvalifikálta magát a világbajnokságra, de mind a kétszer kikapott az első fordulóban. A vb-t megelőző hét pontszerző verseny közül csak kétszer sikerült a legjobb 32 közé jutnia. A világbajnokság idején még nem töltötte be a 23. évét. Magyarán: egy „senki” volt, ha a világbajnoki esélyeket latolgatták. A selejtezőkben Marcus Campbellt 10-3-ra, Joe Swailt 10-8-ra verte, s harmadjára is eljutott  a Crucible színházba. Aztán ámulhatott a világ: Chris Smallt 10-5-re, John Higginst 13-8-ra, Steve Davist 13-4-re, az elődöntőben Peter Ebdont 17-12-re győzte le, végül Matthew Stevens ellen megnyerte a világbajnokságot! A döntőben 10-6-ra is vezetett Matthew Stevens, de végül kikapott.
 
Shaun Murphy a második olyan játékos, aki a selejtezőről indulva tudott világbajnoki címet nyerni. Ez addig csak Terry Griffithsnek sikerült 1979-ben.
 
E világbajnoki cím ellenére sem tudott Murphy a legjobb 16-ba kerülni, igaz, mint világbajnokot, megillette a következő szezonban a selejtező nélküli főtáblás hely. (Szegény Ian McCulloch rovására persze, aki 16. volt a világranglistán, mégis selejtezőket kellett játszania.)
 
John Parrott kiesett az utolsó selejtező fordulóban, ezzel megszakadt egy gyönyörű sorozata. 1984 és 2004 között egyfolytában 21 alkalommal játszott a Crucible színházban. Egyszer győzött, egyszer 2. lett, egyszer elődöntős és nyolcszor negyeddöntős volt.  (2006-ban és 2007-ben újra főtáblára jutott.)
 
Az első fordulóban a címvédő Ronnie O’Sullivan ellen 9-7-re vezetett Stephen Maguire, végül mégis Ronnie győzött 10-9-re. A 2004-es év másik döntőse, Graeme Dott viszont 10-9-es vereséget szenvedett Ian McCulloch-tól.
 
A legérdekesebb negyeddöntőt Ronnie O'Sullivan és Peter Ebdon vívta. Ronnie O’Sullivan egy fantasztikus szezonnal a háta mögött érkezett a világbajnokságra. Az addigi nyolc nagy versenyből négyet megnyert, három pontszerzőt és a Masterst. Minden esélye megvolt a címvédésre. Ő kezdte a meccset jobban, 8-2-es előnyre tett szert. Ebdon felzárkózásával ért véget a második szakasz, 10-6-os Ronnie-előnyről kezdődött a befejező szakasz, amit este rendeztek. Ezen az estén Peter Ebdon belassította a játékot, pl. 5 perc alatt produkált egy 12-es bréket, a játékvezetőtől elkérte a szemüveget, hogy megnézze az állást, minden lökés előtt kétszer körbesétálta az asztalt, s amikor végre lehajolt, akkor még nem lökött, hanem újra felegyenesedett előbb… Azóta is sokat vitatkoznak azon a szakemberek és a nézők, hogy sportszerű volt-e Ebdon tudatosan lassú játéka, de egy biztos, eredményes volt. O’Sullivant ugyanis sikerült kizökkentenie a saját tempójából, sőt, kifejezetten felidegesítette, frusztrálttá tette őt Ebdon lassúsága. Végül Ebdon győzött 13-11-re 2-8-ról és 6-10-ről.

Az első fordulóban Mark J. Williams meglökte saját első, s a világbajnokságok történetének hatodik 147-ét Robert Milkins ellen.
 
64 százas brék született a tornán, a legnagyobb: 147, Mark J. Williams.
A győztes 250 000 angol fontot nyert.
***

Ez volt az utolsó világbajnokság, melyet az Embassy cigarettacég szponzorált. Az Európai Parlament és a Tanács által 2003-ban elfogadott irányelv ugyanis megtiltotta a dohányáru reklámozását az írott sajtóban, a rádióban és az interneten, valamint a dohánygyárak szponzorként való közreműködését a nemzetközi kulturális és sportrendezvényeken. Az irányelv végrehajtásának végső határideje 2005. július 31. volt.

[.Ágnes]

1996. Hat: Reardon, Davis, Hendry



1. Stephen Hendry (skót) 2. Peter Ebdon (angol) 18-12
3-4. Nigel Bond (angol), Ronnie O’Sullivan (angol)
 
Hendry dominanciája folytatódott, a hatodik világbajnoki címét nyerte, utolérve a modern sznúker történetében Reardont és Davist. Peter Ebdon fantasztikus utat járt be, amíg eljutott a döntőig: a 16 között 13-12-re verte az örök esélyes Jimmy White-ot, a negyeddöntőben 13-10-re a hatszoros világbajnok Steve Davist, négy között pedig drámai küzdelemben 16-14-re Ronnie O’Sullivant, aki ekkor már két pontszerzőt és egy Masterst nyert, 3. volt a világranglistán. De ez a három kiélezett, idegőrlő, fárasztó mérkőzés elfogyasztotta az energiáit. Ugyanezekben a fordulókban Hendry 13-7-re, 13-5-re és 16-7-re nyert Gary Wilkinson, Darren Morgan és Nigel Bond ellen.
 
Az első fordulóban Ronnie O’Sullivan 10-3-ra legyőzte a nála 15 évvel idősebb kanadai Alain Robidoux-t. Ez a mérkőzés a balkéz-történetről híresült el. O’Sullivan, aki alapvetően jobbkezes, ez idő tájt kezdett versenyeken is játszani bal kézzel, ha a helyzet úgy kívánta. Ezt tette ezen a mérkőzésen is, főképp az utolsó egy-két frémben, amikor már biztos volt a győzelme. De Robidoux a balkezes játékot a személyével szembeni tiszteletlenségnek minősítette. A mérkőzés végén nem volt hajlandó kezet fogni ellenfelével, erre a 20 éves Ronnie-ból kirobbant a híres mondat: „Jobban játszom bal kézzel, mint Robidoux jobbal!”
Később O’Sullivan meggyőzte a sznúkerszövetséget arról, hogy mindkét kezével profi szinten
tud lökni. Három frémet játszott Rex Williams korábbi biliárd-világbajnok ellen csak bal kézzel, s mind a három frémet megnyerte. A balkéz-ügy egyszer s mindenkorra lekerült a napirendről.
 
Egy fordulóval később majdnem kizárták O’Sullivant a világbajnokságról egy hivatalos személy megütése miatt, végül megúszta felfüggesztett eltiltással és pénzbüntetéssel. Ezek a közjátékok sem akadályozták meg őt abban, hogy életében először a legjobb négy közé kerüljön. 20 évesen és 148 naposan érte ezt el, de a legfiatalabb elődöntős címéért folyó versenyben így is csak harmadik Jimmy White és Stephen Hendry mögött.
 
Terry Griffiths sorozatban a 14. első körös mérkőzését nyerte meg 1983 óta. Azóta is ez a rekord. (Jimmy White 13, John  Parrott 12, Stephen Hendry 11.) Griffiths 1997-ben kikapott az első fordulóban Mark Williamstől, aki viszont ezzel a győzelemmel indította el tízéves sorozatát: 2007-ig valamennyi első körös mérkőzését megnyerte.
 
48 százas brék született, a 144-es legnagyobbat ketten is elérték: Peter Ebdon és Tony Drago.
Csupán a százas brékek számának alakulásából is következtethetünk a játék stílusának a megváltozására. Míg az első öt Crucible-évben (1977-1981) átlagosan 10 százas született versenyenként, addig az utolsó öt évben (1992-1996) átlagosan 35. A bréképítés erősödött, a sznúker már nem elsősorban taktikai játék volt.
A győztes 200 000 angol fontot nyert.

1997. Doherty, az ír győző és O’Sullivan, a rakéta



1. Ken Doherty (ír) 2. Stephen Hendry (skót) 18-12
3-4. James Wattana (thaiföldi), Alain Robidoux (kanadai)
 
Minden nagy győzelmi sorozat megszakad egyszer. Stephen Hendry, a golden boy, ötször nyert egymás után világbajnokságot, s ezzel valószínűleg megdönthetetlen rekordot ért el. De 1997-ben „csak” második lett. Simán jutott el a döntőig, de a döntőben ezúttal rajta mutatkoztak meg a fáradtság jelei, míg a Steve Davist, John Higginst és Alain Robidoux-t legyőzve döntőbe kerülő ellenfele nem esett össze.
 
Az ír Ken Doherty lett az ausztrál Horace Lindrum és a kanadai Cliff Thorburn után a harmadik nem Egyesült Királyság-beli játékos, aki világbajnokságot tudott nyerni. Hazájába visszatérve 250 000 ember ünnepelte őt Dublin utcáin. Azt is följegyezték, hogy a dublini rendőrségre egyetlen hívás sem érkezett a döntő befejező szakaszának ideje alatt.
 
Az első fordulóban Ronnie O’Sullivan meglökte a sznúkertörténelem leggyorsabb 147-ét: 5 perc 20 másodperc alatt tette el a 36 golyót. (Kevesebb mint 9 másodpercenként egy golyó.)
Azt is kiszámították, hogy másodpercenként 515,62 fontot (150-180 ezer Ft-ot) hozott a konyhára ez a brék, mert a maximumért 147 000 fontot adtak  + a legnagyobb brékért 18 000-et. Ez volt a negyedik maximum, amelyet világbajnokságon löktek.
 
Először fordult elő, hogy mindössze egy angol játékos jutott a legjobb nyolc közé, ahová hat különböző nemzetiségű játékos került: 2 skót, 2 walesi, 1 angol, 1 thaiföldi, 1 kanadai és 1 ír.
 
Az elődöntő mérkőzéseit ebben az évben játszották először 17 nyert frémre az eddigi 16 helyett.
 
39 százas született a tornán, a legnagyobb: 147, Ronnie O’Sullivan.
A győztes 210 000 angol fontot nyert.


1998. Higgins először a nagy hármasból



1. John Higgins (skót) 2. Ken Doherty (ír) 18-12
3-4. Ronnie O’Sullivan (angol), Mark J. Williams (walesi)
 
A döntőben Ken Doherty a címvédésért, John Higgins pedig első világbajnoki címéért küzdött. A címvédő mindössze kétfrémes hátrányban volt a harmadik szakasz végén, de a finis a skót játékosnak sikerült jobban. Higgins az egész verseny folyamán 14 db százas bréket lökött, ez rekord volt pontszerző versenyen. Ezt a számot csak Stephen Hendry tudta 2002-ben túlszárnyalni 16-tal.

Stephen Hendry az első körben mindjárt vereséget szenvedett, 1986-os debütálásakor fordult ez elő utoljára. Ellenfele, Jimmy White túl tudta magát tenni azon a lelki nyomáson, hogy tíz éve, 1988 óta nem tudta megverni Hendryt a Crucible-ben, ezúttal legyőzte 10-4-re. Szerencsétlenségére azonban mire Hendryn végre egyszer túljutott, az ifjú titánok megtáltosodtak, közülük O’Sullivantől kapott ki a negyeddöntőben 13-7-re. (Ezen a mérkőzésen egyébként a 4-4-es első szakasz után 8-0-ra nyerte O’Sullivan a másodikat, 12-4 után győzött 13-7-re.)
 
1992-ben három 16-17 éves legény vágott neki a profi pályafutásnak, Higgins, O’Sullivan és Williams. És hat év elteltével már mind a hárman az első négy közé jutottak a világbajnokságon, s közülük Higginsnek sikerült először világbajnokságot nyernie a 23. születésnapja előtt!
David Gray, Quinten Hann és Matthew Stevens voltak a debütálók ezen a vb-n, Stevens rögtön a negyeddöntőig jutott.
A tornán 59 százas brék született, ez rekord volt egészen 2002-ig. A legnagyobb: 143, John Higgins és Jimmy White.
A győztes 220 000 angol fontot nyert.


1999: Hendry hetedszer!



1. Stephen  Hendry (skót) 2. Mark J Williams 18-11
3-4. John Higgins (skót), Ronnie O’Sullivan (angol)

Stephen Hendry megszerezte a hetedik világbajnoki címét, ezzel a sznúker modern korában a mai napig ő a legsikeresebb játékos. Mind az öt mérkőzésén olyan ellenfelet győzött le, aki legalább egyszer eljutott világbajnokságon az elődöntőbe: Paul Huntert, James Wattanát, Matthew Stevenst, Ronnie O’Sullivant és Mark J. Williamst.
Williams élete első világbajnoki döntőjét játszotta, az elődöntőben simán, 17-10-re búcsúztatta a címvédő Higginst.
 
A nagy csikócsapat, a Higgins-O’Sullivan-Williams hármas ismét bejutott a legjobb négy közé, akárcsak az előző évben. De Hendry, az 1990-es évek legendás játékosa még legyőzte őket. (Az elődöntőben Stephen Hendry – Ronnie O'Sullivan 17-13. Mindkét játékos négy százast lökött - a mai napig ez a rekord az egy mérkőzésen a két játékos által elért százasok számában - , köztük Ronnie-nak volt egy maximumkísérlete, amelyik az elrontott rózsaszínű miatt 134-nél ért véget.)
 
53 százas brék született a tornán. A legnagyobb: 142, John Higgins.
A győztes 230 000 angol fontot nyert.

 
2000: Williams, az első balkezes világbajnok



1. Mark J. Williams (walesi) 2. Matthew Stevens (walesi) 18-16
3-4. John Higgins (skót), Joe Swail (észak-írországi)

A döntőben 13-7-re is vezetett Matthew Stevens, mégis kikapott 18-16 arányban. („Egy Ferrarit készültem venni, most be kell érnem egy Minivel” – mondta a veresége után.) Stephen Hendrynek 1994-ben White fölött aratott 18-17-es győzelme után ez volt a legszorosabb döntő. Mark J. Williams hősies küzdelemben szerezte meg élete első világbajnoki címét. 1979-ben Terry Griffiths volt az utolsó walesi, aki vb-címet tudott nyerni. A döntőben 7 db százas brék született. John Newton versenybíró első világbajnoki döntőjét kapta meg, azután visszavonult a bíráskodástól.

Az elődöntőben Joe Swail csak 12-13-ig tudta tartani a lépést Matthew Stevensszel, Stevens 4 frémet nyert a végén egymás után és győzött 17-12-re. De Swail ezzel az elődöntővel visszajutott a világranglistán a top 16-ba, miután még a 32-ből is kiesett korábban.
Mark J. Williams 13-15-ről fordítva, 17-15-re győzött John Higgins ellen.
 
Stephen Hendry, a címvédő, korán esett ki, az első fordulóban 10-7-re kapott ki Stuart Binghamtől. Drámai mérkőzésen kapott ki Ronnie O'Sullivan is a verseny legelején. 5-1-re és 9-7-re is vezetett már David Gray ellen, öt százast is lökött a mérkőzésen, de végül 10-9-re kikapott. Gray a következő fordulóban kiütéses vereséget (13-1) szenvedett Dominic Dale-től. Csak 288 pontot tudott szerezni, ezzel negatív rekordot állított fel. Ő gyűjtötte a legkevesebb pontot egy 13 nyert frémig tartó meccsen.
 
Steve Davis a második fordulóban 13-11-re kapott ki John Higginstől. Ez azt jelentette számára, hogy hosszú idő után kiesett a top-16-ból. (Később, 2003-ban visszakerült).
 
A tornán 54 százas brék született. A legnagyobb: 143, Matthew Stevens.
A győztes 240 000 angol fontot nyert.

[.Ágnes]

1991. Parrottnak sikerült



1. John Parrott (angol) 2. Jimmy White (angol) 18-11
3-4. Steve James (angol),  Steve Davis (angol)

John Parrottnak sikerült az, ami Jimmy White-nak nem: ha csak egyetlen évre is, de be tudott ékelődni Steve Davis és Stephen Hendry győzelmi sorozatai közé. Az elődöntőben ő verte ki Steve Davist 16-10-re. Steve Davisnek ez volt a 9. elődöntője egyvégtében, ez rekord a mai napig.
 
Stephen Hendry 11-9-re vezetett a negyeddöntőben Steve James ellen, de aztán James megnyerte a következő négy frémet, így a mérkőzést is 13-11-re. A címvédő tehát elbúcsúzott.
 
Cliff Thorburn, aki 1973 óta minden világbajnokságon jelen volt (értelemszerűen valamennyin, amelyet a Crucible színházban rendeztek), ezúttal elvérzett az utolsó selejtező fordulóban.
 
Feltétlenül szólnunk kell a skót Alan McManusról, aki profi pályafutásának első évében, 20 évesen, négy selejtező mérkőzést nyerve mindjárt eljutott a világbajnokság főtáblájára, s még ott is legyőzte Willie Thorne-t 10-8-ra, a negyeddöntőért vívott mérkőzésen pedig csak 13-12-re kapott ki Terry Griffithstől.
 
Az ír Ken Dohertynek is az 1990/91-es szezon volt az első profi éve, s McManushoz hasonlóan, négy selejtező fordulón túljutva, ő is elérkezett a Crucible színházba. De, mint oly sok korábbi és későbbi világbajnok, az első évben ő is elveszítette az első fordulós mérkőzését, Steve Davistől kapott ki 10-8-ra.

Gary Wilkinson az első fordulóban 15 piros és 15 fekete után elrontotta az egyszerű sárgát, s így elúszott a maximumért járó 100 000 font is.
 
31 százas brék született a tornán, ami új világbajnoki rekord volt, eddig az 1986-os 20 volt a legtöbb. A legnagyobb: 140 Jimmy White.
A győztes 135 000 angol fontot nyert.

1992. Hendry másodszor



1. Stephen Hendry (skót) 2. Jimmy White (angol) 18-14
3-4. Alan McManus (skót), Terry Griffiths (walesi)
 
Hendry a második világbajnokságát nyerte meg, Jimmy White pedig talán ekkor volt a legközelebb a győzelemhez. A döntőben 14-8-ra vezetett, és a következő frémben is csak egy piros és egy színes hiányzott a 15-8-hoz. De elvétette, az ellenfeléé lett a frém. Aztán a következő kilenc is sorban. Senki nem nyert azóta sem 10 frémet egyvégtében világbajnoki döntőben. Egy másik rekordot is elért Hendry az elődöntőben: 16-4-re verte Terry Griffithst, ez volt a legnagyobb különbségű győzelem világbajnoki elődöntőben. A sors fintora, hogy 2004-ig állt fenn ez a rekord, amikor is éppen Hendry szenvedett 17-4-es vereséget Ronnie O’Sullivantől.

Az a dicsőség azonban Jimmy White nevéhez fűződik, hogy ezen a vb-n meglökte a második 147-et a Crucible színházban (és a világbajnokságokon) az első fordulóban.
 
Ugyancsak az első fordulóban a címvédő John Parrott 10-0-ra győzött Eddie Charlton ellen, ez az egyetlen 0-ás győzelem a világbajnokságok történetében. Parrott később McManustól kapott ki 13-12-re a negyeddöntőben.
 
Érdekessége az 1992-es világbajnokságnak, hogy az első volt a sokselejtezős bajnokságok sorában. A WPBSA (a professzionális biliárd és sznúker világszövetsége) úgy döntött ugyanis, hogy az 1991/1992-es szezon kezdetétől szélesre tárja a profi versenysorozat kapuját, s bárki indulhat, aki az egyszeri regisztrációs díjat, illetve a versenyenkénti nevezési díjat befizeti. Több mint 500-zal nőtt az indulók száma, sok-sok selejtező fordulót kellett tartani. Az ebben az évben debütálók közül Peter Ebdon és Chris Small 8-8 selejtező fordulón túljutva érkeztek el a Crucible színházba. Ebdon még két mérkőzést nyert, így a legjobb nyolc között zárta első fellépését.
 
25 százas brék született a tornán, a legnagyobb: 147 Jimmy White.
A győztes 150 000 angol fontot nyert.

1993. A legnagyszerűbb Hendry



1. Stephen Hendry (skót)  2. Jimmy White (angol) 18-5
3-4. Alan McManus (skót), James Wattana (thaiföldi)

A még mindig csak 24 éves Stephen Hendry – a szakírók megítélése szerint – valamennyi világbajnoki szereplése közül a legnagyszerűbb játékát mutatva nyerte meg a harmadik világbajnoki címét. 18-5-ös győzelem mindössze a harmadik olyan döntő volt a Crucible-ben, amikor nem volt szükség a negyedik szakaszra, s azóta sem fordult elő ilyen.
 
A thaiföldi James Wattana személyében az első távol-keleti játékos jutott világbajnokságon a legjobb négy közé. A dél-afrikai Perrie Mans, a kanadai Kirk Stevens és Cliff Thorburn, valamint az ausztrál Eddie Charlton után mindössze az ötödik olyan versenyző volt Wattana, aki nem a brit szigeteket képviselte crucible-beli elődöntőben.
 
A későbbi háromszoros világbajnok, Ronnie O’Sullivan 1992 szeptemberében, 16 és fél éves korában, profi pályafutásának legelső évében kiharcolta a legjobb 32 közé jutást. Tíz (!) selejtező fordulón kellett túljutnia ehhez. (A szezon kezdete előtt játszották le a selejtezőket.) A világbajnokság időpontjában 17 éves és 5 hónapos volt, ezzel Stephen Hendry mögött (1986) a második legfiatalabb versenyző volt, aki játszhatott világbajnokság főtábláján. Mint annyi nagy neves versenyző előtte és utána, ő is elveszítette élete első mérkőzését a szentélyben, Alan McManustól kapott ki 10-7-re.
 
Jegyezzük fel Spencer Dunn nevét, aki még O’Sullivannél is eggyel több, 11 selejtező fordulót játszott, így jutott el a világbajnokság 32-es főtáblájára. Itt 10-4-re kikapott Nigel Bondtól, de a megnyert selejtező fordulók számában ő a világrekorder.
 
35 százas brék született, addig a legtöbb. A legnagyobb: 144 Steve Davis.
A győztes 175 000 angol fontot nyert.

1994. A legjobb Hendry-White döntő



1. Stephen Hendry (skót) 2. Jimmy White (angol) 18-17
3-4. Steve Davis (angol), Darren Morgan (walesi)

Öt éven belül a negyedik Hendry-White döntőt élvezhette a közönség, s ezúttal a legszorosabbat, legszínvonalasabbat. Ez volt Jimmy White hatodik döntőbeli veresége. Ma már selejtezőket kell játszania a főtáblára kerülésért, s az évek is múlnak, nagy valószínűséggel már sohasem lesz világbajnok.

Ehhez az évhez fűződik a világbajnokságok történetének egyik legnevezetesebb „sírból mentése”. Cliff Thorburn 9-2-re vezetett az első fordulóban Nigel Bond ellen, innen fordított Bond 10-9-re.
 
A kétszeres világbajnok Alex Higgins utoljára visszatért a Crucible színpadára, de az első fordulóban kikapott Ken Dohertytől 10-6-ra. Dennis Taylor is utoljára játszott a világbajnokság főtábláján, ő Ronnie O’Sullivantől kapott ki 10-6-ra, s ezzel búcsúzott nem csak a világbajnokságtól, hanem a top 16-tól is. Ő volt az utolsó olyan játékos, aki a Crucible színházban rendezett első világbajnokság, 1977 óta minden évben részt vett a küzdelmekben.
 
35 százas brék született a tornán, a legnagyobb: 143 Alan McManus.
A győztes 180 000 angol fontot nyert.

1995. Ismét Hendry



1. Stephen Hendry (skót) 2. Nigel Bond (angol) 18-9
3-4. Jimmy White (angol), Andy Hicks (angol)
 
Stephen Hendry a világbajnokságok történetének harmadik 147-ét lökte meg az elődöntőben Jimmy White ellen. Nigel Bond meglepetésre került döntőbe, de ott Hendry egyszerűen túl erős ellenfél volt számára.
 
Andy Hicks három selejtező forduló után ért el a főtáblára életében először, s mindjárt a legjobb négy közé jutott. Az első fordulóban Steve Davist verte ki 10-7-re.
 
Az első fordulós Jimmy White–Peter Francisco (dél-afrikai) mérkőzés előtt kirívóan sokan fogadtak egész Nagy-Britanniában Jimmy White 10-2-es győzelmére. A verseny és a szövetség vezetősége értesült erről és figyelték a mérkőzést, amelyen White nyert éppen pont 10-2-re. A vizsgálat után Franciscót öt évre eltiltották a sznúkertől és nem kapta meg a világbajnoki helyezése után járó pénzdíjat sem.
 
Ronnie O’Sullivan 19 évesen és 137 naposan érte el első világbajnoki negyeddöntőjét, ezzel Stephen Hendry (1987) rekordja után ő a második legfiatalabb negyeddöntős. Ott Hendrytől kapott ki 13-8-ra.
 
Összesen 30 százas brék született a tornán, s ebből Hendry egymaga 12-t lökött, ez akkor rekordnak számított. Később John Higgins 1998-ban 14-re, Stephen Hendry 2002-ben 16-ra javította ezt a rekordot. A legnagyobb brék: 147 Stephen Hendry.
 
A győztes 190 000 angol fontot nyert. Stephen Hendry ebben az évben rekord összeget, 353 000 angol fontot vihetett haza a világbajnokságról. A verseny megnyeréséért 190 ezret, a 147-es brékért 147 ezret, a torna legnagyobb brékjéért 16 ezret kapott.

[.Ágnes]

1986. A „150-1 outsider” győzelme



1. Joe Johnson (angol) 2. Steve Davis (angol) 18-12
3-4. Tony Knowles (angol), Cliff Thorburn (kanadai)

Joe Johnson, a világranglista 16. helyezettje, úgy érkezett a világbajnokságra, hogy korábban soha nem nyert egyetlen mérkőzést sem a Crucible színházban. De ez az ő éve volt, egymás után öt ellenfelet is legyőzött, a döntőben a világelső és az 1980-as években domináló Steve Davist is. A következő évben még bejutott a döntőbe (Steve Davis visszavágott neki), de aztán már meg sem tudta közelíteni nagy eredményeit. 1991-ben kiesett a top 16-ból, az 1990-es évek közepén pedig a 32-ből is.

Stephen Hendry, a későbbi világbajnok és világelső, ezen a világbajnokságon játszott először, 17 éves volt. Az első fordulóban Willie Thorne győzte le őt 10-8-ra.
 
John Spencer (1935-2006), a Crucible színházban rendezett első, 1977-es világbajnokság győztese, utoljára vett részt a főtábla küzdelmeiben. Az ezt követő években nem jutott túl a selejtezőn, 1991-ben pedig visszavonult.

Új rekord született a tornán lökött százas brékek számában: 20. 1991-ig ez volt a legtöbb.
A győztes 70 000 angol fontot nyert.
 
1987. A király visszafoglalta a trónját



1. Steve Davis (angol) 2. Joe Johnson (angol) 18-14
3-4. Neal Foulds (angol), Jimmy White (angol)
 
A döntőben az előző évi döntősök találkoztak ismét, de Steve Davis ezúttal visszavágott, a negyedik világbajnoki címét nyerte. Az 1980-as évek sznúkerkirálya két elvesztett döntő után újra a trónjára ülhetett.

1951-ben, Fred Davis és Walter Donaldson esetében fordult elő utoljára, hogy egy világbajnokság döntőjében ugyanaz a két játékos találkozzék, mint a megelőző évben. A Crucible színházban pedig ez volt ez első ilyen eset. Később 1992 és 1994 között játszottak három egymást követő Stephen Hendry–Jimmy White döntőt.
Stephen Hendry élete második világbajnokságán már a legjobb nyolc közé jutott, s ott is csak 13-12-re kapott ki a címvédő Joe Johnsontól. 18 éves és 3 hónapos volt ekkor, ezzel a mai napig ő a legfiatalabb világbajnoki negyeddöntős.
A hatszoros világbajnok Ray Reardon, aki ekkor 54 és fél éves volt, utoljára játszott a Crucible színházban. A második fordulóban Steve Davistől kapott ki.
18 db százas brék született, a legnagyobbat (127) Steve Davis lökte. Ez a 127-es minden idők legkisebb legjobbja a világbajnokságok történetében. A győztes 80 000 angol fontot nyert.
 
1988. Papírforma



1. Steve Davis (angol) 2. Terry Griffiths (walesi)
3-4. Cliff Thorburn (kanadai), Jimmy White (angol)
 
Terry Griffiths kilenc évvel a világbajnoki címe megnyerése után jutott ismét döntőbe, de ott alulmaradt az ötödik világbajnokságát megnyerő Steve Davisszel szemben.
 
Az 1980-as évek második felére már kialakult a pontszerző versenyek mai rendszere. Az 1987/88-as szezonban öt pontszerző előzte meg a világbajnokságot, ezek közül Steve Davis hármat nyert meg, valamint a meghívásos versenyek közül a két legnagyobbat, a Masterst és az Irish Masterst. A papírforma érvényesült tehát, amikor megint egyszer végiggázolt a mezőnyön. Igaz, Hendryt, aki kezdte megmutatni oroszlánkörmeit (élete első két pontszerzőjét ebben a szezonban nyerte), Jimmy White verte ki, Jimmy White-ot pedig Terry Griffiths.

A krónikák úgy jegyezték fel, hogy a világbajnokság legjobb mérkőzése a Jimmy White 13-12 Stephen Hendry találkozó volt a 16 között. 25 frémben 26 db 40-nél magasabb bréket löktek a játékosok, az átlagos frémidő pedig 12 perc volt.
 
18 százas brék született a tornán. Először fordult elő, hogy a legnagyobb bréket egy debütáló játékos lökte: Steve James 140-et.
A győztes 95 000 angol fontot nyert.

1989. Hatodszor, mint Reardon



1. Steve Davis (angol) 2. John Parrott (angol)
3-4. Stephen Hendry (skót), Tony Meo (angol)
 
Steve Davis lehengerlő formában nyerte meg hatodik világbajnoki címét. A 18-3-as frémarány minden idők legnagyobb különbségű győzelme a Crucible-ben. Davis számára a hatodik győzelem azt jelentette, hogy utolérte a világbajnoki címek számában az 1969-től számított modernkori sznúker eddigi rekorderét, Ray Reardont.
 
A világbajnokság résztvevőit, különösen a liverpooli John Parrottot, nagyon megrázta a világbajnokság első napján, 1989. ápr. 15-én történt futballtragédia. (A liverpooli labdarúgócsapat Sheffieldben – éppen Sheffieldben! - vendégszerepelt, s 96 Liverpool-szurkoló meghalt, mert a tömegben összenyomták egymást.) Parrott fekete karszalaggal játszotta le első fordulós mérkőzését.
 
19 százas brék született a tornán. A legnagyobb: 141, Stephen Hendry.
A győztes 105 000 angol fontot nyert.
 
A főtábla teljes eredménysora itt tekinthető meg: http://en.wikipedia.org/wiki/World_Snooker_Championship_1989

1990. Hendry először



1. Stephen Hendry (skót) 2. Jimmy White (angol)  18-12
3-4. Steve Davis (angol),  John Parrott (angol)
 
Ronnie O’Sullivan úgy jellemezte életrajzi könyvében az 1980-as éveket, hogy az lett a világbajnok, aki megverte Steve Davist. Szegény Jimmy White! Végre egyszer legyőzte az elődöntőben a hatszoros világbajnokot (16-14), aki hét év óta először nem jutott a döntőbe, és mégsem övé lett az ezüstserleg. Mert feltűnt az új Steve Davis: Stephen Hendry, aki 21 évesen megnyerte első világbajnoki címét, azóta is ő a legfiatalabb világbajnok.
 
1990-ben elkezdődött a Hendry-éra és befejeződött a kétszeres világbajnok Alex Higgins korszaka. Alex Higgins elveszítette az első fordulós mérkőzését, s utána tettileg bántalmazott egy hivatalos személyt, a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón pedig durva megjegyzéseket tett, ezért a következő szezonra eltiltották. Sokáig sznúkerezett még, amikor éppen nem küszködött súlyos betegségével, de komoly eredményeket már sohasem ért el.

Az 1990-es év krónikájához tartozik még, hogy Steve James meglökte a Crucible első „16 pirosas” totális asztalletakarítását, 135 lett a brék.
 
18 százas brék született a tornán. A legnagyobb: 140 John Parrott.
A győztes 120 000 angol fontot nyert.

[.Ágnes]

1981. Steve Davis először



1. Steve Davis (angol) 2. Doug Mountjoy (walesi) 18-12
3-4. Cliff Thorburn (kanadai), Ray Reardon (walesi)
 
Steve Davis első világbajnokságát nyerte, némi meglepetésre, mert ezt megelőzően mindössze egy nagy versenyt nyert, az 1980. évi UK-bajnokságot. Sorra verte az akkori sznúkervilág nagyjait: Alex Higginst, Terry Griffithst, Cliff Thorburnt, végül Doug Mountjoyt. 23 éves és 8 hónapos volt, Alex Higgins 1972-es győzelme után a második legfiatalabb világbajnok. Az első fordulóban Jimmy White-ot verte 10-8-ra. Jimmy első világbajnoki szereplése volt ez 18 éves és 11 hónapos korában, ekkor ő a legfiatalabb játékos, aki valaha is játszott világbajnokságon.
 
44 induló volt. 24-en játszottak a Crucible színházban: 8 kiemelt játékoshoz érkezett egy „selejtező” forduló 8 győztese. 13 százas brék született a tornán. Egy 145-ös brékkel Doug Mountjoy új rekordot ért el világbajnokságok történetében.
A győztes 20 000 angol fontot nyert.
 
1982. Alex Higgins családi fotója



1. Alex Higgins (északír)  2. Ray Reardon (walesi)  18-15
3-4. Eddie Charlton (ausztrál), Jimmy White (angol)
 
Jimmy White és Alex Higgins játszottak egymással a döntőbe jutásért az egyik ágon 16 nyert frémre. A mai napig legendás mérkőzésként emlegetik az összecsapást. Jimmy White vezetett 15-14-re, a következő frémben pedig 59-0-ra, vagyis csak néhány golyó hiányzott neki a döntőbe jutáshoz élete első világbajnoki elődöntőjében. Ekkor léphetett az asztalhoz Alex Higgins, s meglökte híres 69-es brékjét. (  http://ru.youtube.com/watch?v=dViH2UERKBs  )
Nemcsak fantasztikusan nehéz golyókat lökött be egymás után, hanem mindezt olyan nyomás alatt tette, hogy ha hibázik, s Jimmy visszaállhat az asztalhoz, az az ő kiesését jelenti. Végül a "Hurricane" nyerte a meccset 16-15-re, utána pedig a világbajnoki címet is megszerezte.
 
Alex Higgins hagyományt teremtett azzal, hogy győzelme után feleségét és kicsi lányát átölelve ünnepelt a tévénézők milliói előtt. Ettől kezdve készülnek családi fotók a világbajnokságok és más nagyobb versenyek döntői után.
 
Ray Reardon 49 éves és 7 hónapos korában érte el ezt a második helyet, ő minden idők legidősebb világbajnoki döntőse.
 
Jimmy White 20 évesen lett elődöntős, s mivel a három 20 éves elődöntős – Stephen Hendry 1989, Ronnie O’Sullivan 1996 – közül az ő születésnapja esik a legközelebb a világbajnokságok időpontjához, ő minden idők legfiatalabb világbajnoki elődöntőse.
 
Az auszrtrál Eddie Charlton (1929-2004) egyszer sem tudott világbajnokságot nyerni, de 1968 és 1982 között többször jutott döntőbe, illetve elődöntőbe. Neil Robertson előtt ő volt a legeredményesebb ausztrál játékos.
 
10 db százas brék született a tornán. A legnagyobb (143) Willie Thorne nevéhez fűződik, ez volt a második legnagyobb a világbajnokságok történetében.
A győztes 25 000 angol fontot nyert.
 

1983.  Az első maximum



1. Steve Davis (angol) 2. Cliff Thorburn (kanadai) 18-6
3-4. Alex Higgins (északír), Tony Knowles (angol)
 
Steve Davis a második világbajnokságát nyerte, 10-4-es, 13-5-ös, 16-5-ös és 18-6-os győzelmei azt jelzik, hogy messze a mezőny fölé emelkedett. Egyedül Dennis Taylor tudta megszorongatni őt a második fordulóban (13-11).
 
Az 1983-as világbajnokság legnevezetesebb eseménye az volt, hogy a kanadai Cliff Thorburn 147-t lökött a második fordulóban. Ez volt az első maximum mind a világbajnokságok történetében, mind pedig a Crucible színházban.

Cliff Thorburnnek az a Terry Griffiths elleni mérkőzése, amelyen a 147 született (13-12), hajnali 3.51-kor ért véget, a következő pedig Kirk Stevens ellen (13-12) hajnali 2.12-kor. A döntőbe jutásért Thorburn Tony Knowlest győzte le 16-15-re 00.45-kor. Csoda, ha simán kikapott a döntőben Davistől?
 
18 százas brék született a tornán, ez új rekord volt.
A győztes 30 000 angol fontot nyert.
 

1984. Fred Davis 70 évesen



1. Steve Davis (angol) 2. Jimmy White (angol)   18-16
3-4. Dennis Taylor (északír),  Kirk Stevens (kanadai)
 
Steve Davis a harmadik világbajnokságát nyerte, s a Crucible színházban ő volt az első, aki meg tudta védeni a címét. Jimmy White életében először jutott világbajnokság döntőjébe, s elszenvedte az összesen hat döntőbeli vereségéből az elsőt.

Két későbbi világbajnok, Joe Johnson és John Parrott ebben az évben szerepeltek először a Crucible színházban. Paul Mifsud személyében feltűnt az első máltai játékos is.
 
Fred Davis 1984-ben játszott utoljára a Crucible színházban. 70 éves és 8 hónapos volt ekkor! Ő minden idők legidősebb világbajnoki főtáblása.

Mindössze 8 db százas brék született a tornán.



1985. The black-ball finish


 

1. Dennis Taylor (északír) 2. Steve Davis (angol) 18-17  
3-4. Ray Reardon (walesi), Tony Knowles (angol)

Minden idők egyik leghíresebb és legnézettebb világbajnoki döntője zajlott le ebben az évben. Úgy indultak a dolgok, hogy Steve Davis, aki négy éve világelső volt és az elmúlt négy évből háromszor világbajnokságot nyert,  könnyedén megvédi ismét a címét. David Taylor ellen 13-4, Terry Griffiths ellen 13-6, az elődöntőben Ray Reardon ellen 16-5, a döntőben 8-0-ás vezetés... aztán következett az északír Dennis Taylor, aki az első nap végére fölzárkózott 7-9-re. Amikor a döntő negyedik szakaszát elkezdték, 11-11 volt az állás. Maratoni hosszúságú csatában érkeztek el a játékosok a 17-17-hez, a döntő frémhez. Ez 68 percig tartott. Taylor 44-62-es állásnál léphetett asztalhoz. Az utolsó négy golyó volt fönt, s neki mind a négy kellett, ha győzni akart. Beesett a nehéz barna (48-62), aztán a kék (53-62), majd a rózsaszínű (59-62). De a feketét elhibázta, szerencséjére nem hagyott állást. Aki a feketét belöki, az a világbajnok. Hatalmas izgalmak közepette, 18 és fél millió tévénező előtt, éjfél után 19 perccel ez végül Dennis Taylornak sikerült. Életében először és utoljára nyert világbajnokságot.

A torna egyik negyeddöntőjében a legfiatalabb és a legidősebb csapott össze: az 52 éves Ray Reardon 13-12-re legyőzte a 21 éves John Parrottot.
 
14 db százas született a tornán.
A győztes 60 000 angol fontot nyert.

[.Ágnes]

A  m o d e r n  k o r  I I. - Crucible Theatre, Sheffield

Carol Watterson asszony látott egy előadást a sheffieldi körszínházban, a Crucible Theatre-ben. Itt kell sznúkerversenyt rendezni! – ajánlotta férjének, Mike Wattersonnak, a világbajnokságok egyik szervezőjének. Hallgattak rá. 1977 óta minden évben a Crucible színház a profi játékosok álma, Mekkája, vagy ahogy az angolok mondják: a sznúker Wembley-je.

 
1977: Először a Crucible színházban



1. John Spencer (angol)  2. Cliff Thorburn (kanadai) (25-21)
3-4. John Pulman (angol), Dennis Taylor (északír)
 
John Spencer a harmadik világbajnokságát nyerte meg.
A 34 évesen profinak állt walesi Doug Mountjoy ezen a világbajnokságon jelent meg először, és mindjárt legyőzött két korábbi világbajnokot, Fred Davist és Alex Higginst, de a 16 között Dennis Taylor megállította a menetelését.
A BBC televízió az elődöntőket és a döntőt közvetítette.
 
25 induló volt, a Crucible-ben a 16-os főtáblától játszották a mérkőzéseket. 6 százas brék született a világbajnokságon. A legnagyobb: 135, John Spencer
A győztes 6000 angol fontot nyert.


1978: A legidősebb világbajnok



1. Ray Reardon (walesi) 2. Perrie Mans (dél-afrikai)
3-4. Fred Davis (angol), Eddie Charlton (ausztrál)
 
Ray Reardon hatodik világbajnoki címét nyerte nyolc éven belül, 45 és fél évesen. A mai napig ő a legidősebb világbajnok. Fred Davis pedig minden idők legidősebb elődöntőse, mert ekkor 64 éves és 8 hónapos volt. És nem sok hiányzott a döntőhöz sem! 16-15-re vezetett Mans, s csak egyetlen rózsa elhibázásán múlt az egyenlítés. Végül 18-16-ra vesztett Fred Davis. Joe Davis, Fred bátyja, nézve öccse végtelenül izgalmas küzdelmét, rosszul lett, két hónap múlva meghalt.
 
Az 1978-as volt az első olyan világbajnokság, amelyet a BBC televízió az első golyótól az utolsóig közvetített.
 
28 induló volt, a Crucible-ben a 16-os főtáblától játszották a mérkőzéseket. 7 százas brék született a világbajnokságon. A legnagyobb: 138, John Spencer
A győztes 7500 angol fontot nyert.


1979: Selejtezőből a győzelemig



1. Terry Griffiths (walesi) 2. Dennis Taylor (északír) 24-16
3-4. John Virgo (angol), Eddie Charlton (ausztrál)
 
Terry Griffiths csodát tett 1979-ben. Élete első világbajnokságát megnyerte, a selejtezőktől jutott el a győzelemig. A főtáblán 13-8-ra verte Perrie Mans-t, az előző évi döntőst, 13-12-re Alex Higginst, 19-17-re Eddie Charltont, a döntőben pedig 24-16-ra Dennis Taylort. Az Eddie Charlton elleni mérkőzése éjjel 1.40-kor ért véget, ez volt akkoriban a legkésőbb befejezett meccs.
 
A későbbi hatszoros világbajnok, Steve Davis ezen a világbajnokságon debütált, a 16 között  Dennis Taylortól kapott ki 13-11-re.
 
Fred Davis is megnyerte első mérkőzését 65 éves és 8 hónapos korában, mindmáig ő a legidősebb versenyző, aki mérkőzést nyert a Crucible színházban.
 
35 induló volt, a Crucible-ben a 16-os főtáblától játszották a mérkőzéseket, amelyet két selejtező forduló előzött meg. 13 százas brék született a tornán. A legnagyobbat a kanadai Bill Werbeniuk érte el 142-vel, beállítva ezzel Rex Williams 1965-ben felállított rekordját.
A győztes 10 000 angol fontot nyert.
 
 
1980: Thorburn taktikai győzelme



1. Cliff Thorburn (kanadai)  2. Alex Higgins (angol)
3-4. Kirk Stevens (kanadai), David Taylor (angol)
 
Alex Higgins volt kikiáltva nagy esélyesnek. Eleinte a vártnak megfelelően alakult a döntő, Higgins vezetett 5-1-re, 6-2-re, majd 9-5-re. De aztán bravúros lökésekre vállalkozott, amelyek közül egyre többet rontott el, egyre több lehetőséget adott ellenfelének. Az első nap 9-9-cel zárult. Másnap „Thorburn finom, taktikus ravaszsága legyőzte Higgins nyers zsenialitását”, ahogy írták akkor. A Higgins felesége által gondosan előkészített győzelmi tortával közösen pózoltak a játékosok a fényképészeknek a döntő után.
 
Alex Higginsnek volt egy maximumkísérlete a Steve Davis elleni negyeddöntőjében. Az első játékos volt, aki világbajnokságon 15 piros után 15 feketét lökött. A zöld azonban kimaradt.
 
Az 1980-as világbajnokságon játszották először a ma is érvényes frémszámú mérkőzéseket (egy kivétellel): az első fordulóban 10 nyert frémre két szakaszban, a második fordulóban és a negyeddöntőben 13 nyert frémre három szakaszban, a középdöntőben 16 nyert frémre négy szakaszban és a döntőben 18 nyert frémre négy szakaszban. 1997-től az elődöntőt 17 nyert frémre játsszák, ez az egyetlen változás 1980 óta.
 
41 induló volt. 24-en játszottak a Crucible színházban: 8 kiemelt játékoshoz érkezett egy „selejtező” forduló 8 győztese. 10 százas brék született a tornán. Steve Davis és Kirk Stevens megosztoztak a legmagasabb brékért járó díjon, mindketten 136-ot értek el. Első alkalommal érte el két játékos a torna legnagyobb százasát.
A győztes 15 000 angol fontot nyert.

[.Ágnes]

A  m o d e r n  k o r  I.

Az 1969-es évtől számítják a szakemberek a sznúker modern korszakának kezdetét, ekkor váltotta fel a direkt kieséses lebonyolítási rend a kihívásos módot. A színes televízió elterjedése is segítette a sznúker iránti érdeklődés erősödését. Az első nagy sztár, aki a televíziós közvetítések és szeretnivaló személyisége révén közönségkedvenc lett, Ray Reardon volt. Az 1970-es években ugyanolyan meghatározó egyénisége volt a játéknak, mint az 1980-as években Steve Davis, az azt követő évtizedben pedig Stephen Hendry.
 
 
A mai időktől eltérően ekkor még szinte az egész szezonban játszották a világbajnokság mérkőzéseit.  Maga a döntő is 60-70 frém lejátszását jelentette, ami hosszú napokig tartott.
 
1969: John Spencer (angol) – Gary Owen 37-24 (8 induló, Londonban játszották)


 
1970: Ray Reardon (walesi) – John Pulman (angol) 37-33 (9 induló, Londonban játszották)

1971: John Spencer (angol) – Warren Simpson 37-29 (Sydney, Ausztrália)
A kilenc induló körmérkőzéses formában döntötte el, hogy melyik négy játékos jut az elődöntőbe. Érdekesség, hogy ezt az „1971. évi” világbajnokságot 1970 novemberében játszották le.
 
1972: Alex Higgins (északír) – John Spencer (angol) 37-31 (16 induló, Birminghamben játszották)
 
Alex Higgins először indult világbajnokságon, és 22 évesen mindjárt meg is nyerte. Stephen Hendry 1990-es győzelméig ő volt a legfiatalabb világbajnok.
 
1973: Ray Reardon (walesi) – Eddie Charlton 38-32 (24 induló, Manchesterben játszották)
Az 1973-as világbajnokság volt az első, amelyről a televízió közvetítést adott.
 
1974: Ray Reardon (walesi) – Graham Miles 22-12 (31 induló, Manchesterben játszották)
 
1975: Ray Reardon (walesi) – Eddie Charlton (ausztrál) 38-30 (27 induló, Melbourne, Ausztrália)

1976: Ray Reardon (walesi) – Alex Higgins (északír) 27-16 (27 induló, Middlesborough-ban játszották)


 
Alex Higgins ismét döntőbe jutott, vezetett is 11-9-re a kor legsikeresebb játékosa,
Ray Reardon ellen, de aztán Reardon lökött négy százast és hét 60 fölötti bréket, és elnyerte 5. világbajnoki címét.
   
Ez az első világbajnokság, amely az Embassy cigarettamárka szponzorálásával zajlott le. 2005-ig harminc éven át tartott ez az Embassy-korszak, a győztes díja ez alatt az időszak alatt 6000 fontról 250 000 fontra emelkedett.
 
Az első világranglistát az 1976. évi világbajnokság után állították össze az 1974., 1975. és 1976. évi világbajnokságok eredményei alapján. E három vb számít tehát az első három pontszerző versenynek. Az 1982/83-as szezon előtt a további években is csak a világbajnokságok számítottak bele a ranglistába. 1982-től kezdett kialakulni a pontszerző versenyek mai rendszere. A világranglistának ekkor egyetlen célja volt: ennek alapján állították össze a következő évi bajnokság direkt kieséses táblázatát.

[.Ágnes]

16. A sznúker-világbajnokságok története dióhéjban
 
A  h ő s k o r
 
Joe Davis (1901-1978) angol játékos 1926-ban és 1927-ben második lett a biliárd-világbajnokságon (később négyszer győzött is), de a szíve egyre inkább a sznúkerhez vonzotta. 1927-ben segített megszervezni az első sznúker világbajnokságot, amelyen tíz játékos vett részt. Az összecsapásokat már az előző év novemberében elkezdték játszani, a krónikák feljegyezték, hogy a legelső sznúkervilágbajnoki mérkőzést 1926 novemberében Melbourne Inman játszotta Tom Newman ellen, 8-5-re győzött.
Az 1927-es első világbajnokságot Joe Davis nyerte meg, Tom Dennist verte meg a döntőben 20-11-re. A torna legmagasabb brékjét, egy 60-ast Albert Cope érte el. A lebonyolítási forma direkt kieséses volt. Az egyes fordulókban 8, 12 és 16 nyert frémre játszották a mérkőzéseket, de Joe Davis mindig lejátszotta valamennyi frémjét, ezt mutatja a döntőbeli 20-11-es eredmény is.
A tíz játékos nevezési díjából vette a biliárdszövetség a trófeát, a maradékon osztoztak a versenyzők, a győztes 6 font 10 shillinget kapott, ami mai értékén kb. 280 font. (A 2010-es világbajnokság győztese 250 000 fontot nyert.)
 
Ettől kezdődően a lebonyolítás formája hol a győztes kihívása volt, vagyis a világbajnok csak egy mérkőzést játszott, a többiek a kihívó státusáért versenghettek, hol pedig két-három fordulós direkt kieséses verseny. 1928-tól 1940-ig minden további világbajnokságot Joe Davis nyert meg:
 
1928: Joe Davis 16-13 Fred Lawrence   (7 induló, a döntő 16 nyert frémig)

1929: Joe Davis 19-14 Tom Dennis      (5 induló, a döntő 19 nyert frémig)
 
1930: Joe Davis 25-12  Nat Butler        (6 induló, a döntő 19 nyert frémig, de  mind a 37 lehetséges frémet lejátszották)
 
1931-ben mindössze két induló volt, a címvédő Joe Davis és kihívója, Tom Dennis. A mérkőzést ez utóbbinak a saját tulajdonú sznúkerklubjában játszották le Nottinghamben, de még a hazai pálya előnye sem segített: Joe Davis – Tom Dennis 25-21.
 
1932: Joe Davis – Clark McConachy 30-19 (3 induló)

Az 1933-as  világbajnokság (5 induló) döntőjét Joe Davis szűkebb hazájában, Chesterfieldben, a Joe Davis Centre-ben játszották: Joe Davis – Willie Smith 25-18.
 
1934: Joe Davis – Tom Newman 25-23 (csak ők ketten indultak)
 
1935-ben született meg a világbajnokságok történetének első százas brékje: Joe Davis ért el 110-et. Joe Davis – Willie Smith 25-20 (5 induló)
 
1936: Joe Davis – Horace Lindrum (ausztrál) 34-27 (13 induló)
 
1937: Joe Davis – Horace Lindrum (ausztrál) 32-29 (9 induló)
 
1938: Joe Davis – Sidney Smith 37-24 (10 induló)

1939: Joe Davis – Sidney Smith 43-30 (17 induló)
 
Érdekességként említhető az 1940. évi döntő, ahol Joe Davis tizenkét évvel fiatalabb öccse, Fred Davis ellen győzött 37-36-ra. Ez az egyetlen olyan világbajnoki döntő a sznúker történetében, amelyet egy testvérpár játszott. (9 induló)
 
A második világháború miatt 1941-től 1945-ig nem rendezték meg a versenyt.

1946-ban (14 induló) Joe Davis (45 évesen!) megvédte világbajnoki címét, majd visszavonult a világbajnokságoktól. (Más versenyeken még indult 1964-ig.) A mai napig Joe Davis az egyetlen le nem győzött világbajnok, és ő a rekorder 15 - egymást követő - világbajnoki címmel. 1955-ben egy bemutatón ő lökte a sznúkertörténelem első 147-ét.
 
Az 1946 utáni húsz évben Fred Davis (1913-1998) meghatározó személyisége volt a sznúkeréletnek, de nem volt olyannyira egyeduralkodó, mint a bátyja korábban.
 
1947: Walter Donaldson (skót) – Fred Davis (angol) 82-63  (20 induló, Londonban játszották)
   Walter Donaldson (1907-1973) 40 éves korában nyert először világbajnoki címet.
A döntőt „best-of-145”, vagyis 73 nyert frémre írták ki. 73-49-nél már győzött Donaldson, de lejátszották a maradék frémeket is. 13 napon keresztül, október 13-tól 25-ig tartott a döntő.
 
1948: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson (skót) 84-61  (Londonban játszották)
   12 napon át játszották a döntőt. 73-52-nél győzött Fred Davis.
Fred Davis, 1948
 
1949: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson (skót) 80-65  (11 induló, Londonban játszották)
   12 napon át játszották a döntőt, 73-52-nél győzött Fred Davis.
1950: Walter Donaldson (skót) – Fred Davis (angol) 51-46  (15 induló, Blackpoolban játszották)
 
1951: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson (skót) 58-39  (10 induló, Blackpoolban játszották)
 
1952-ben a szövetség és a játékosok közötti nézeteltérés miatt két versenyt is rendeztek. Azok a profi játékosok, akik bojkottálták a hivatalos rendezvényt, egy külön bajnokságon indultak, ezt Fred Davis nyerte, az akkori hivatalos szövetség, a Billiards Association and Control Council által szervezett „világbajnokságot” pedig, ahol mindössze két induló akadt, az ausztrál Horace Lindrum. A mai napig szokás azon vitatkozni, hogy ebben az évben ki volt az igazi világbajnok. Manapság inkább Fred Davis győzelmét ismerik el és a BA&CC versenyét figyelmen kívül hagyják, de azért Horace Lindrum neve szerepel a trófeán.
             Horace Lindrum (ausztrál) – Clark McConachy 94-49 (Manchester)
   Fred Davis (angol) – Walter Donaldson 38-35 (Blackpool)
 
A profi játékosok által szervezett bajnokságot Professional Match-play Championship-nek nevezték el, 1952 és 1957 között ezek a versenyek számítottak világbajnokságnak.
 
1953: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson 37-34 (11 induló, Londonban játszották)

1954: Fred Davis (angol) – Walter Donaldson 39-21 (9 induló, Manchesterben játszották)
 
1955: Fred Davis (angol) – John Pulman (angol) 37-34 (6 induló, Blackpoolban játszották)
 
1956: Fred Davis (angol) – John Pulman (angol) 38-35 (4 induló, Blackpoolban játszoitták)
 
1957:  John Pulman (angol) – Jackie Rea 39-34 (4 induló, Jersey-n játszották)


1958 és 1963 között a hanyatlás évei köszöntöttek a sznúkerre, egyetlen versenyt sem rendeztek. 1964-ben Rex Williams kezdeményezésére felelevenítették a világbajnokságokat a régi, kihívásos formában. Nem évenként rendeztek világbajnokságot, hanem évente többször is kihívhatták a címvédőt, s akadhatott olyan év is, amikor egyszer sem. (Mint a profi bokszban.) A legutolsó világbajnok, John Pulman hét éven át élte túl a kihívók ostromát:
 
1964: John Pulman (angol) – Fred Davis (angol) 19-16  (Londonban játszották)
 
1964: John Pulman (angol) – Rex Williams 40-33 (Londonban játszották)
 
1965: John Pulman (angol) – Fred Davis (angol) 37-36 (Londonban játszották)
 
1965: John Pulman (angol) – Rex Williams 25-22 (Dél-Afrikában játszották)
   Ez a mérkőzés arról nevezetes, hogy Rex Williams 142-es bréket lökött, ez abban az időben messze a legmagasabb volt. A rekordot 1979-ben tudta beállítani Bill Werbeniuk, és 1981-ben döntötte meg Doug Mountjoy 145-tel.
 
1965: John Pulman (angol) – Freddie van Rensberg 39-12 (Dél-Afrikában játszották)
  
1966: John Pulman (angol)– Fred Davis (angol) 5-2 (Liverpoolban játszották, hét 5 frémes  külön mérkőzésből állt a döntő.)
 
1968: John Pulman (angol) – Eddie Charlton (ausztrál) 39-34 (Boltonban játszották)
 
John Pulman (1923-1998) még egyszer, 1970-ben jutott döntőbe, de Reardon legyőzte. 1982-ben vonult vissza a versenyzéstől.

[.Ágnes]

15. Ki hány hivatalos százast lökött professzionális pályafutása során?

Utolsó frissítés: 2012. máj. 21-én reggel
(Zárójelben a 2011/2012-es szezonban lökött százasok száma.)

Megjegyzés: A professzionális sznúkert irányító világszövetség (WPBSA) nem tartja nyilván a hivatalosan lökött százasokat, vagy ha igen, nem nyilvánosan, nem hozzáférhetően, ráadásul a hivatalos frémeredményeket sem közli a honlapján. (Az utóbbi időben egy árnyalatnyit javult a helyzet, mert az automata számláló rögzíti a százasokat. Ha működik. Ha nem működik, akkor manuálisan nem pótolják a közben lökött százasokat.) Sok esetben az sem tudható biztosan egy-egy versenyről, hogy az ott lökött százasok hivatalosak-e vagy sem, ilyen például a BTV Cup, a Hainan Classic, a Shoot-out, a skót profi bajnokság – és ha ez igen, más országoké miért nem – , másodosztályú PIOS-sorozat stb. Az sem egyértelmű, hogy ki lökhet hivatalos százast, csak a main touron szereplő játékosok vagy mások is.  Az ehhez hasonló listákat tévékommentátorok és hobbi-sznúkerstatisztikusok vezetik, időnként egymástól is eltérő adatokkal. Ezért a lista nem tekinthető abszolút pontosnak és hitelesnek.

774 (19) Hendry, Stephen [best: 147 x 11] + 1 skót profi bajn./2011
687 (-) Davis, Joe [nem hivatalos, best: 147 – nem hivatalos]
682 (53) O’Sullivan, Ronnie [best: 147 x 11] + 2 Shoot-out/2011
496 (25) Higgins, John [best: 147 x 5] + 4 skót profi bajn./2011
331 (10) Davis, Steve [best: 147 x 1]
301 (18) Ebdon, Peter [best: 147 x 2]
296 (9) White, Jimmy [best: 147 x 1]
295 (18) Doherty, Ken [best: 145]
288 (16) Williams, Mark J. [best: 147 x 2]
253 (55) Selby, Mark [best: 147 x 1]
243 (31) Ding Junhui [best: 147 x 4]
240 (18) Fu, Marco [best: 147 x 2]
236 (25) Stevens, Matthew [best: 147 x 1]
231 (34) Murphy, Shaun [best: 147 x 1]
226 (15) Hamilton, Anthony [best: 145]
   [227*  A World Snooker egyetlenegyszer közölte a minden idők összes százas brékjeinek
     hivatalos listáját, a 2009. évi világbajnokság után. Akkor ezen a listán Hamiltonnak 191
     százasa volt. A 2009/2010-es szezonban 4-et lökött (191→195). A 2010/2011-es
     szezonban 16-t lökött (a „snookermanager” és a „CueTracker” szerint is 16-t) : 195→211.
     A 2011/2012-es szezonban 15-t lökött: 211→226. Nem tudtam rájönni, hogy más listákon
     miért van neki eggyel több. Valószínűleg a 2010. őszi, egyes nem kellően dokumentált
     PTC- és EPTC-versenyek valamelyikén lökhetett egy plusz „titkos” százast, ha nem
     tévedésről van szó.]
224 (29) Maguire, Stephen [best: 147 x 2]
221 (-) Parrott, John [best: 147 x 1]
213 (54) Robertson, Neil [best: 147 x 1]
179 (22) Day, Ryan [best: 145]
176 (22) Lee, Stephen [best: 145] + 1 Shoot-out/2012
    [177* Ha valóban lökött egy 109-t a 2010-es EPTC4-n – aminek sok közül csak egyetlen
     helyen találtam nyomát – akkor 177.)
164 (8 ) McManus, Alan [best: 143]
162 (23) Bingham, Stuart [best: 147 x 2]
157 (46) Allen, Mark [best: 146]
156 (45) Trump, Judd [best: 144]
    [155* Versenyről versenyre, mérkőzésről mérkőzésre, frémről frémre átnéztem Trump
      teljes profi pályafutását a 2005/2006-os szezontól kezdődően, előtte Challenge vagy
      PIOS-versenyeken nem játszott. Nem találtam meg az Eurosporton közölt adat és az
      enyém közötti különbség okát. Vagy a hozzáférhető adatok valamelyike hibás és nem
      javították az interneten, vagy ezúttal nem én tévedtem.]
152 (6) Wattana, James [best: 147 x 3]
144 (17) Carter, Allister [best: 147 x 1]
141 (12) Hicks, Andy [best: 144]
135 (17) Dott, Graeme [best: 147 x 1]
133 (14) Perry, Joe [best: 145]
129 (6) Harold, Dave [best: 143] 
128 (13) O’Brien, Fergal [best: 143]
127 (19) Dale, Dominic [best: 145]
127 (18) Davis, Mark [best: 143]
126 (-) Thorne, Willie [best: 147 x 1]
122 (21) Walden, Ricky [best: 147 x 1]
122 (22) Cope, Jamie [best: 147 x 3]
     [123*  A World Snooker egyetlenegyszer közölte a minden idők összes százas brékjeinek
     hivatalos listáját, a 2009. évi világbajnokság után. Akkor ezen a listán Cope-nak 70
     százasa volt. A 2009/2010-es szezonban 15-öt lökött (70→85, 8-at a main touron, 7-et a
     Championship ligában). A 2010/2011-es szezonban szintén 15-t lökött (85→100, 14-et a
     main touron, 1-et a 2011-es Hainan Classicon). A 2011/2012-es szezonban 22-t lökött:
     100 + 22 = 122. Nem tudtam rájönni, hogy más listán miért van neki eggyel több.]
119 (5) Drago, Tony [best: 147 x 1]
117 (21) Ford, Tom [best: 147 x 1]
116 (5) Hull, Robin [best: 145]
114 (-) Hunter, Paul [best: 146]
114 (6) Pinches, Barry [best: 147 x1]
112 (9) Burnett, Jamie [best: 148 és 147 x 1]
111 (-) Morgan, Darren [best: 145]
108 (21) Holt, Michael [best: 144]
107 (22) Hawkins, Barry [best: 147 x 1]
105 (8 ) Bond, Nigel [best: 140]
105 (8 ) McCulloch, Ian [best: 145]
  94 (2) Swail, Joe [best: 142]
  81 (5) Gray, David [best: 147 x 2]
  81 (8 ) King, Mark [best: 146] + 1 Shoot-out/2011
  81 (10) Liang Wenbo [best: 147 x 1]
  78 (16) [77*] Higginson, Andrew [best: 147 x 1]
  78 (10) Milkins, Robert [best: 147 x 2]
  76 (-) Foulds, Neal [best: 142]
  75 (-) Griffiths, Terry [best: 139]
  74 (6) Greene, Gerard [best: 143]
  74 (-) Thorburn, Cliff [best: 147 x 2]
  73 (-) Wallace, Patrick [best: 141]
  70 (-) James, Steve [best: 142]
  71 (25) Gilbert, David [best: 141] + 4 (5?) Q School/2011***
     [Ha más listák ennél többet tartanak neki számon, akkor a többletet 2002 előtt, illetve a
      2004/2005-ös Challenge Touron lökhette nem main tourosként, ezek a jegyzőkönyvek
      azonban számomra utólag hozzáférhetetlenek.]
  68 (28) Gould, Martin [best: 139]  + 1 Shoot-out/2012
  68 (-) Judge, Michael [best: 144]
  65 (4) Gunnell, Adrian [best: 147 x 1]
  61 (2) Lawler, Rod [best: 143]
  58 (9) Burden, Alfred [best: 143] + 2 PIOS/2009/2010*** + 1 Shoot-out/2011
  57 (5) McLeod, Rory [best: 147 x 1]
  54 (-) Morgan, Brian [best: 146] + 1 PIOS/2009/2010***
  53 (10) [56*] Maflin, Kurt [best: 147 x 1] + 2 PIOS/2009/2010 + 1 Q School/2011***
  52 (-) Pettman, Stuart [best: 142]
  48 (-) Spick, Lee [best: 144] + 1 PTC2/2010 (elősel.) + 2 Q School/2011***
  47 (-) Henry, Drew [best: 142]
  46 (7) Campbell, Marcus [best: 147 x 1]  + 2 skót profi bajnokság/2011
  42 (-) Davies, Paul J. [best: 147 – nem hivatalos]
  41 (0) Couch, Matthew [best: 141]
  41 (6) Liu Song [best: 140] + 1 EPTC5/2010***
  40 (-) Roe, David [best: 140]
  40 (8 ) Selt, Matthew [best: 143]
  39 (17) Xiao Guodong [best: profiként 141; amatőrként: 143]
     [Ha más listák ennél többet tartanak neki számon, akkor a többletet a 2008/2009-es
      PIOS-sorozaton lökhette amatőrként, ezek a jegyzőkönyvek azonban számomra utólag
      hozzáférhetetlenek.]
  38 (7) Davison, Paul [best: 144] + 3 PIOS/2009/2010 + 1 Q School/2012***
  37 (20) Jones, Jamie [best: 143] + 5 PIOS/2009/2010***
     [Ha más listák ennél többet tartanak neki számon, akkor a többletet a 2005/2006-os, illetve
      a 2007/2008-as PIOS-sorozaton lökhette amatőrként, ezek a jegyzőkönyvek azonban
      számomra utólag hozzáférhetetlenek.]
  36 (3) Lines, Peter [best: 145] – Ha a 2010. évi szenior vb selejtezőjében lökött százasa nem számít, akkor csak 35.)
  36 (18) White, Michael [best: 145]
  35 (6) Bedford, Simon [best: 141] + 1 Q School/2011***
  34 (8 ) Dunn, Mike [best: 147 x 1]
  34 (5) Jogia, Joe [best: 137]
  34 (12) Robertson, Jimmy [best: 138]
     [Ha más listák ennél többet tartanak neki számon, akkor a többletet 2003 és 2007 között
      lökhette nem main tourosként a Challenge Touron, illetve a PIOS-sorozaton, ezek a
      jegyzőkönyvek azonban számomra utólag hozzáférhetetlenek.]
  31 (-) McBain, James [best: 137]
  31 (10) McGill, Anthony [best: 136] + 1 skót profi bajn./2011 + 4 PIOS/2009/2010***
  30 (12) Liu Chuang [best: 139]
  29 (-) Fernandez, Leo [best: 138] + 1 PIOS/2009/2010***
  28 (12) Woollaston, Ben [best: 145]
     [Woollaston a 2003/2004-es Challenge Touron 2, a 2004/2005-ös main touron 4,
       2006/2007-ben 4, 2007/2008-ban 2, 2009/2010-ben 0, 2010/2011-ben 4 és
       2011/2012-ben 12 százast lökött, profiként összesen 28-at. Ha más listák
       ennél többet tartanak neki számon, akkor  a többletet a 2005/2006-os és 2008/2009-es
       PIOS-versenyeken lökhette amatőrként, ezek a jegyzőkönyvek azonban számomra utólag
       már hozzáférhetetlenek.]
  27 (6) Joyce, Mark [best: 143] + 1 Challenge Tour/2003/2004***
     [  Mark Joyce a 2006/2007-es szezon óta játszik a main touron, ahol eddig 27 százast
       lökött. Ha más listák ennél többet tartanak neki számon, akkor a többletet csak 2006 előtt
       lökhette nem main tourosként a Challenge Touron, illetve a PIOS-sorozaton,  ezek a
       jegyzőkönyvek azonban utólag hozzáférhetetlenek.]
  27 (12) Lisowski, Jack [best: 133, 134?] + 8 PIOS/2009/2010***
  27 (-) Walker, Lee [best: 140]  + 2 Q School/2011***
  26 (-) Michie, Jimmy [best: 139]
  25 (9) Tian Pengfei [best: 139] + 2 BTV Cup/2010 + 1 PTC5/2010 + 2 Q School/2011***
  24 (1) MacKenzie, Scott [best: 135]
  24 (3) Norman, Andrew [best: 133] + 1 PTC1/2010 + 1 EPTC2/2010 (Plate) +
                  1 EPTC4/2010***
  24 (-) Pal, Munraj [best: 144]
  23 (-) Preece, Ian [best: 139]
  22 (10) Morris, David [best: 141] + 2 Q School/2011***
  19 (1) Haneveer, Björn [best: 138]
  18 (11) Baird, Sam [best: 141] + 1 EPTC4/2010 + 5 2011. évi vb + 1 Q School/2012***
     [Ha mások ennél több százast tartanak nyilván Bairdnek, akkor a többletet a 2007/2008-as
       PIOS-sorozaton lökhette amatőrként, ezek a jegyzőkönyvek azonban számomra utólag
       hozzáférhetetlenek.]
  17 (-) Delaney, Joe [best: 132 vagy 126*]
  17 (-) Wykes, Paul [best: 141]
  13 (13) Cao Yupeng [best: 132]
  13 (5) Highfield, Liam [best: 138] + 4 PIOS/2009/2010***
  12 (-) Jin Long [best: 125] + 2 BTV Cup/2010***
      [*16 – A különbségként adódó 2-ből az egyik onnan ered, hogy a 2009. évi vb
      második fordulójában, a David Gray elleni mérkőzésen néhány frémet duplán közölt az
      automata számláló, többek között azt is, amelyben Jin egy 105-öt lökött. Ezt a plusz 105-
      ös bréket kivakarhatatlanul hozzászámolja mindenki más rajtam kívül. A másikat még a
      2003/2004-es Challenge Touron lökhette, de ezek a jegyzőkönyvek ma már
      elérhetetlenek.]
  12 (-) Mahitthi, Atthasit [best: 140]
min. 12 (-) Prince, Jason [best: 147 x 1]
  11 (9) Mehta, Aditya [best: 140] + 1 PIOS/2009/2010***
  11 (7) Suwannawat, Passakorn [best: 139]
  11 (9) Yu Delu [best: 137] + 1 Hainan Classic/2011***
  10 (-) Steadman, Craig [best: 143] + 1 EPTC2/2010(elősel.) + 1 PTC2/2011***
  10 (2) Wells, Daniel [best: 132] + 1 PTC1/2010 + 1 PTC3/2010 + 1 PTC4/2010 +
            2 EPTC2/2010 + 1 PTC6/2010+ 1 EPTC5/2010 + 1 EPTC6/2010
            + 3 Q School/2012***
    9 (9) Duffy, Adam [best: 139] + 1 PIOS/2009/2010***
    9 (-) Johal, Kuldesh [best: 130] + 1 PIOS/2009/2010***
    8 (2) Astley, Justin [best: 124]
      [Ha mások ennél több százast tartanak nyilván Astley-nek, akkor a többletet 2002
        előtt, illetve 2003 és 2005, valamint 2006 és 2009 lökhette a másodosztályú Challenge
        Touron/PIOS-sorozaton. Ezek a jegyzőkönyvek azonban számomra utólag
        elérhetetlenek.]
    8 (8 ) Craigie, Sam [best: 137] + 2 PIOS/2009/2010***
    8 (-) Norbury, Christopher [best: 135] + 1 PTC4/2010 + 1 Q School/2011 +
            1  PTC10/2011 + 1 Q School/2012***
       [Norbury három szezonban játszott a main touron, ez alatt összesen 8 százas bréket
        lökött: 2005/2006-ban 2-t, 2006/2007-ben 4-et és 2009/2010-ben 2-t. Ha mások ennél
        több százast tartanak neki nyilván, akkor a többletet nem main tourosként lökhette 2005
        előtt, illetve a 2007/2008-as és 2008/2009-es PIOS-sorozaton. Ezek a jegyzőkönyvek
        azonban számomra utólag elérhetetlenek.]
    7 (-) Kachaiwong, Issara [best: 142]
    7 (-) Li Hang [best: 138]  + 1 Q School/2011 + 3 Q School/2012***
    7 (-) O’Neill, Jamie [best: 119, 135?] + 1 PIOS/2009/2010 + 1 Q School/2011 + 1 PTC2/2011 + 1 PTC11/2011(elősel.) + 1 Q School/2012***
    7 (-) Saenla, Supoj [best: 128]
    7 (4) Wicheard, Adam [best: 126] + 1 PIOS/2009/2010***
       [Ha mások ennél több százast tartanak nyilván Wicheardnak, akkor a többletet a
        2007/2008-as vagy a 2008/2009-es PIOS-sorozaton lökhette amatőrként, ezek a
        jegyzőkönyvek azonban számomra utólag hozzáférhetetlenek.]
    7 (-) Zhang Anda [best: 134] + 2 Q School/2011 + 1 PTC4/2011 + 1 PTC12/2011***
    6 (6) Brecel, Luca [best: 116, 131?] + 1 EPTC2/2010 (Plate) + 1 PTC5/2010***
    6 (-) Wilson, Gary [best: 131, 133?] + 1 PIOS/2009/2010 + 3 Q School/2011
         + 1 PTC9/2011 (elősel.) + 1 Q School/2012***
     [Gary Wilson két szezonban játszott a main touron, ez alatt 6 százast lökött: 2004/2005-
      ben 4-et, 2005/2006-ban 2-t. Ha más listák ennél többet tartanak neki nyilván, akkor a
      többletet nem main tourosként a 2003/2004-es Challenge Touron, illetve 2006 és 2009
      között a PIOS-sorozatokon lökhette.]
    5 (-) Cundy, Jeff [best: 141?] + 1 PTC3/2010***
    5 (4) Grace, David [best: 139] + 1 PIOS/2009/2010 + 1 PTC2/2010 + 1 PTC6/2010 +
         2  EPTC4/2010 + 1 Q School/2011***
      [Ha mások ennél több százast tartanak nyilván Grace-nek, akkor a többletet 2008 előtt
       lökhette nem main tourosként a másodosztályú versenysorozatokon, ezek a
       jegyzőkönyvek azonban számomra utólag hozzáférhetetlenek.]
    5 (5) Li Yan [best: 132]
    5 (-) Mifsud, Steve [best: 129]
    5 (-) Wilson, Kyren [best: 128, 137?] + 3 PIOS/2009/2010 + 1 Q School/2011 + 1 PTC1/2011 + 2 PTC2/2011 + 1 PTC3/2011 + 1 PTC8/2011 + 1 PTC9/2011 (elősel.)***
    4 (-) Brown, Jordan [best: 136?] + 1 PTC1/2010***
    4 (-) Goggins, Rodney [best: 135] + 2 PIOS/2009/2010***
    4 (-) Thirapongpaiboon, Thanawat [best: 147 x 1] + 1 PTC5/2011***
    3 (-) Boyle, Mark [best: 110]
    3 (3) Hogan, David [best: 139]
    3 (-) O’Donoghue, Brendan [best: 134]
    3 (1) Pagett, Andrew [best: 112]
    3 (-) Un-Nooh, Thepchaiya [best: 138]
    2 (2) Carrington, Stuart [best: 138] + 1 PTC2/2010 (elősel.) + 1 PTC3/2010 + + 1 PTC6/2010 + 1 Q School/2011***
    2 (1) Figueiredo, Igor [best: 114]
    2 (2) Lu Ning [best: 119]
    2 (2) Poomjaeng, Dechawat [best: 132]
    2 (-) Rowlings, Stephen [best: 125] + 1 2011. évi vb***
    2 (2) Vatnani, Lucky [best: 120] + 1 Q School/2012***
    min. 2 (-) Ali, Shokat [best: 139] + 1 PIOS/2009/2010***
    2 ? (-) Coppack, Gareth
    1 (-) Brown, Wayne [best: 130?] + 1 PIOS/2009/2010***
    1 (-) Cooper, Wayne [best: 111]
    1 (-) [*3] Einsle, Patrick [best: 100, 112?] + 2 PIOS/2009/2010***
    1 (1) Filipiak, Kacper [best: 100]
    1 (-) Jones, Jak [best: 121] + 1 PIOS/2009/2010***
    1 (-) McBreen, Chris [best: 137] + 1 PIOS/2009/2010***
    1 (-) Mei Xiwen [best: 100, 121?] + 1 Q School/2011***
    1 (-) Muldoon, Vincent [best: 101, 114?] + 2 PIOS/2009/2010***
    1 (-) Page, Lee [best: 114] + 1 Q School/2012***
    1 (-) Saengkham, Noppon [best: 134]
    1 (-) Saenla, Supoj [best: 113]
    1 (-) Stephen, Robert [best: 115]
    1 (-) Yang Qingtian [best: 107]
    0 (-) Ashiq, Mohammed Omar [best: 109?] + 1 Q School/2012***
    0 (-) Astley, John [best: 101?] + 1 Q School/2012***
    0 (-) Brown, James [best: 107?] + 1 EPTC4/2010***
    0 (-) Bullen, Peter [best: 115?] + 2 EPTC2/2010 (mindkettő Plate)***
    0 (-) Burns, Ian [best: 134?] + 1 Q School/2011 + 1 PTC2/2011 + 1 PTC9/2011 (elősel.) + 1 Q School /2012***
    0 (-) Calabrese, Vinnie [best: 113?] + 1 PIOS/2009/2010***
    0 (-) Chen Zhe [best: 132?] + 1 PTC6/2010 + 1 EPTC3/2010 + 1 PTC2/2011-elősel. + 1 PTC6/2011 + 1 PTC11/2011 + 1 Q School/2012***
    0 (-) Craigie, Stephen [best: 100?] + 1 PIOS/2009/2010***
    0 (-) Davies, Alex [best: 137?] + 1 PTC8/2011-elősel.***
    0 (-) Day, Matthew [best: 124?] + 1 PIOS/2009/2010 + 1 PTC8/2011-elősel.***
    0 (-) Donaldson, Scott [best: 102?] + 1 Q School/2012
    0 (-) Evans, Reanne [best: 118?] + 1 PTC10/2011-elősel***
    0 (-) Georgiou, Michael
    0 (-) Glover, Ian [best: 135?] + 1 PIOS/2009/2010 + 1 PTC4/2010-elősel. + 2 Q School/2011***
    0 (-) Green, Gareth [best: 124?] + 1 PTC1/2011***
    0 (-) Harrison, Ben [best: 133?] + 1 PTC3/2010 + 1 Q School/2011 + 1 PTC7/2011***
    0 (-) Hughes, Declan
    0 (-) Jennings, Nick [best: 120?]  + 1 PTC1/2010-elősel. + 1 PTC2/2010 + 1 EPTC2/2010 (Plate)***
    0 (-) Jones, Duane [best: 113?] + 2 PTC10/2011 + 2 PTC11/2011 + 1 PTC11/2011(elősel.)***
    0 (-) Khan, Shahbaaz [best: 103?] + 1 Q School/2012***
    0 (-) Leslie, Michael [best: 108?]  + 1 Q School/2011***
    0 (-) Mann, Mitchell [best: 111?] + 1 EPTC1/2010***
    0 (-) Marter, George [best: 114?] + 1 Q School/2011***
    0 (-) McGlinchey, Dermot
    0 (-) McGouran, James [best: 100?] + 1 PTC11/2011-elősel.***
    0 (0) Meara, Joe
    0 (-) Monk, Liam [best: 107?] + 1 PTC2/2011 (elősel.)***
    0 (-) O’Donnell, Martin [best: 112?] + 1 PTC3/2010 (elősel.) + 1 EPTC3/2010 + 2 Q School/2012***
    0 (-) Patrick, Fraser [best: 114?] + 1 Q School/2011
    0 (-) Portman, David [best: 120?] + 1 PIOS/2009/2010***
    0 (-) Roberts, Lewis
    0 (-) Sangnil, Noppadol
    0 (-) Sharav, Eden [best: 105?] + 1 PTC1/2011***
    0 (-) Sutton, John [best: 113?] + 1 PTC5/2011***
    0 (-) Taylor, Allan [best: 103?] + 1 PIOS/2009/2010***
    0 (-) Travis, Mitchell [best: 111?] + 1 PTC11/2011 (elősel.)***
    0 (-) Valiant, Robert [best: 110?] + 1 PIOS/2009/2010***
    0 (-) Walker, Jamie [best: 113?] + 1 PTC4/2010 (elősel.)***
    0 (-) Walker, Joel [best: 129?] + 1 Q School/2011***
    0 (-) Wasley, Michael [best: 142?] + 2 PIOS/2009/2010 + 1 PTC2/2010 + 1 EPTC1/2010 + 1 PTC6/2011 (elősel.) + 1 PTC9/2011 (elősel.) + 1 PTC11/2011 (elősel.) + 1 Q School/2012***
    0 (-) Welsby, Stephen [best: 122?] + 3 PIOS/2009/2010***
    0 (-) Wild, Michael [best: 114?] + 2 PIOS/2009/2010***
    0 (-) Wilkes, Shaun [best: 114?] + 1 Q School/2012
    0 (-) Williams, Robbie [best: 144?] + 1 PIOS/2009/2010 + 2 PTC3/2010 (egyik elősel.) + 1 PTC4/2011 + 1 PTC5/2011***
    0 (-) Wright, Ashley [best: 127?]  + 1 PTC8/2011 + 1 PTC12/2011 + 1 Q School/2012***
    0 (-) Yaowansiri, Chinkrit/Chinnacrit [best: 123?] + 1 PIOS/2009/2010***
    0 (-) Zielinski, Michal [best: 114?] + 1 PTC1/2010 (elősel.)***
    ? (-) Henry, Chris + 1 EPTC1/2010 elősel.***
    ? (-) Judd, Steve  + 1 Q School/2011***

*kétféle adatot találtam
*** nem main touron szereplő játékos lökte World Snooker által rendezett vagy patronált versenyen

[.Ágnes]

14. A 2011/2012-es szezonban megszerzett pontok (= egyéves ranglista)

2011/2012-es egyéves ranglista

[.Ágnes]

13. A 2012. aug. 13-án hatályba lépő hivatalos világranglista előzetese